53244. lajstromszámú szabadalom • Berendezés orgonákon és hasonló hangszereken az egyes sípoknak különböző billentyűkkel való működtetésére

2 -mázunk a síptőke alatt a kancellatérben. Hogy továbbá lehetőleg kis pneumatikus készülékeket alkalmazhassunk és kevés munkaszelet használjunk csak föl, jelen találmány értelmében a sípszelepeinek fészkeit sima rövid és kis keresztmetszetű csődaraboknak képezzük ki. | A találmány- tárgyát végül még egy a játékcsatornákat a sípszeleppel összekötő vezeték képezi, mely egy a kancellatéren át vezető kis keresztmetszetű csatornából áll, miáltal ugyancsak az összes részének kompendiózus elrendezése válik lehetővé. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példakénti kiviteli alakját tünteti föl, és pedig az 1. ábra a szélládán átvezetett függélyes metszet, melyből a szelepelrendezés, valamint a kapcsolószerkezeteknek és hozzájuk tartozó részeknek elrendezése tűnik ki; a 2. ábra metszet az 1. ábra I—I vonala szerint, a 3. ábra egy részletet mutat, végül a 4. ábra metszet az 1. ábra II—II vonala szerint. Az (1) szélládában alkalmazott kancellák közül a rajzban csak kettő a (2) és (3) van föltüntetve. Az ezen kancellákba torkoló <4) és (5) sípcsatornák a (6) síptőkéhez vezetnek, melyen a föl nem tüntetett sipok vannak alkalmazva. A (4) és (5) csatornák nyílásai fölött a (7) és (8) léceken a sípszelepek vannak megerősítve. Ezen szelepek kis (9), ill. (10) fujtatók, melyeknek fölső része a (7), ill. (8) lécek alsó felére van erősítve, alsó része pedig a tulajdonképpeni szelepfölületet képezi. Ezen szelepeknek fészkei sima, rövid csődarabokból állanak és pedig vagy mint a (10) szelepnél egyetlen (11) csövecskéből, vagy mint a (9) szelepnél több (12) csövecskéből (8. ábra). A négy (12) csövecskének együttes keresztmetszete ép oly nagy, fölfekvési fölületük azonban kétakkora mint a (11) csövecskéé. A fujtatók alant leírt módon nyomólevegővel vannak megtöltve, miért is a (4) és (5) sípcsatornáknak (11) és (12) nyílásait elzárják. A zárást ezenkívül a (9) és (10) fujtatók alsó részeinek súlya is elősegíti. A szelepeknek nyitását a (2) és (3) kancel; Iákba az orgona főfujtatói által befújt levegő eszközli, miután előzőleg a (9, 10) futtatókból a nyomólevegőt alant leírt módon a (13, 14) csöveken elvezettük. A (9, 10) fujtatók alsó részének a (11, 12) fölfekvési helyeken túlnyúló, széle úgy van méretezve, hogy az erre ható légnyámás annyival nagyobb, mint a szelepterhelés, ill. a (9, 10) fujtatók alsó részeinek súlya, hogy a szelepek gyorsan nyitnak. A (9, 10) fujtatók helyett természetesen ugyanolyan hatással membránokat is alkalmazhatunk szelepek gyanánt. A (11, 12) csövecskék keresztmetszete célszerűen kisebb, mint a megfelelő (4, 5) sípcsatornáé, hogy a szélnek kiömlési keresztmetszete a kiömlő szélmennyiséghez viszonyítva lehetőleg kicsiny legyen s a szelepek és hozzájuk tartozó alkatrészek is lehetőleg kis méretekkel bírjanak. Hogy már most a szelepek nyitását, ill. pld. a (9) fujtatónak megemelését s így a megfelelő sípnak működtetését több billentyűvel eszközölhessük, a következő berendezés van alkalmazva: A két föltüntetett (2) és (3) kancella között a (15) szekrény van elrendezve, mely több, egymás mellett fekvő és kevés helyet elfoglaló rekeszből, úgynevezett membrán kancellából áll. A föltüntetett kiviteli alaknál négy ilyen (a, b, c) és (d) kancella látható. A (15) szekrénybe a (9) fujtatóhoz vezető (13) cső és mindegyik kancellának bal oldalfalába két csatorna torkol, melyeket a a (16) membrán segélyével egymástól elzárhatunk. Az egymástól elkülönített kancellák nyomólevegővel vannak megtöltve úgy, hogy a (16) membránok a csatornákat egymástól elzárják. Ezen kancellák mindegyikéhez egy-egy regiszter szolgál és pedig olyképpen, hogy azoknak húzása által, a megfelelő kancellából a nyomólevegő a külső levegőbe kifúj. Mindegyik kancellának fölső (17) csatornája a (13) csővel közlekedik. A (d) kaneellának alsó (18) csatornája egy (19) visszacsapó szeleppel van ellátva és lefelé folytatódik, hogy azután