53190. lajstromszámú szabadalom • Villamos kondenzátor

Megjelent 1911. évi augusztus hó 31-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI WBH HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 53190. szám. VH/g. OSZTÁLY. Villamos kondenzátor. GILES GEORGES MÉRNÖK FREIBURGBAN. A bejelentés napja 1910 december hó 3-ika. Elsőbbsége 1909 december hó 4-ike. Az eddigelé használatos palackalakú kondenzátorok — amint ez a mellékelt rajznak 1. ábrájából kitűnik — az egyik végén zárt (a) üvegcsőből és két, az üvegcsőnek belső és külső oldalát borító (bl, b2) fémbevonatból állanak, melyek akár felragasztott ónlapokból, akár fémcsapadékok gyanánt vannak létesítve. A belső bevonat egészen az üvegcsőnek nyitott végéig nyúl, míg a külső bevonat az üvegcsőnek ezen vége előtt végződik. Ezen kondenzátoroknál, melyeknek dielektricuma végig azonos vastagsággal bír, majdnem minden esetben megtörténik, hogy a dielektricum a külső bevonat széle, mint a bevonatnak a többi részhez képest sűrűbb töltéssel biró része 1 mentén előálló csúcshatás következtében ezen szélnél keresztülüttetik. Ezen hátrány kiküszöbölésére két közelfekvő módszer kínálkozik. Az egyik abban áll, hogy a dielektricumnak az a része, mely a külső bevonatnak szélét hordja, megvastagíttatik <2. ábra); az erre vonatkozó gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a dielektricum ezen részének a többi rész vastagságának 3—5-szörösével kell birnia, ha azt akarjuk, hogy ugyanakkora ellenállást fejtsen ki, mint a kondenzátornak egyéb része. Erre nézve azonban meg kell jegyezni, hogy igen nehéz oly palackokat előállítani, melyeknek nyaka 3—5-ször akkora vastagsággal bír, mint a palack dereka. A csúcshatások kiküszöbölésének másik módja abban áll, hogy a bevonat teljesen szél nélkül vagyis akként képeztetik ki, hogy az önmagában zárt, folytonos fölület alakjával bírjon. Ily esetben a dielektricumnak végig azonos vastagság adható és a kondenzátornak minden része ugyanakkora ellenállást fejt ki a keresztülütés ellenében. A 3. ábra az ezen föltételeknek megfe.elő elméleti alakot láttatja kondenzátorok számára. A két (bl, b2, bevonat, valamint maga a dielektricum önmagukban zárt, foly-1 tonos fölületeket képeznek. Ezen kiképzésnél ugyan a bevonatnak nincsen széle, csakhogy ezen alak gyakorlatilag nem alkalmazható, mert annál a belső bevonatnak egy áramforrással vagy a földdel való öszszeköttetése lehetetlen. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező kondenzátor azáltal tűnik ki, hogy annál egyrészt a dielektricumnak az egyik bevonat szélénél való célszerűtlen megvastagítása el van kerülve, másrészt mindkét bevonat hozzáférhetővé van téve. Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy az egyik bevonatot oly önmagában zárt fölület