53167. lajstromszámú szabadalom • Gép egymásba oszlopba rakott lapos tárgyaknak, pl. papírlapoknak, levélborítékoknak, ércpénzeknek stb.-nek egyenkénti kihúzására és továbbvitelére
_ 4 _ és a (b) továbbítószalag első érintkezési vonalához, a lapok a rugalmas szalagot lenyomlák ugyan, utóbbi azonban rugalmassága következtében a fékező elemmel továbbra is érintkezésben marad. (I1 , l2 és l8 ) stb. papírlapok, (n)-nel pedig az előrehúzott lapoknak igazítására szolgáló vezetőlécek vannak jelölve. A gépnek működése a mondottak alapján könnyen érthető. A papiroslaposzlopot az (e) fékezőelem mögött az (a) asztalra helyezzük olyképen, hogy a lapoknak mellső széle a továbbítóeszköz, azaz a (b) gummiszalagok fölé jut. Ha a gummiszalagok elegendő hosszúak, akkor a papírlapok a gumiszalagokon teljesen rajta feküsznek. A (b) szalagoknak mozgásbahozatala által a lapokat előre húzzuk, mire azok az (e) fékezőhöz, mely föl nem emelhető, ütköznek. Az (e) fék, ha beállíthatósága nem szükséges, azaz oly papírlapoknál, melyeknek mindig ugyanazon súrlódási együtthatójuk van, mint súly szabadon fölfekhet, meJy súlynak azonban oly nagynak kell lennie, hogy a papiros által való fölemelése ki van zárva. A legalsó, a (b) szalagokon fekvő (1) lapot a szalagok magukkal viszik, míg a többi lapot az (e) fék egymás után a hozzáütközés és az (f) gumihoz való súrlódásuk által visszatartja. A szalagok által előrehúzott első vagyis legalsó lap az (n) lécek közé fut be. Mihelyt az első lapnak előrehaladása következtében a második (l2 ) lapnak hátsó széle az (o) acélszalagoknak fölfekvési helyén a (b) szalagokkal érintkezésbe jut, ezen a helyen a második lap és a (b) szalagok között a súrlódás annyira nő, hogy nagyobb lesz mint a papiros és az (e) fék (f) gumija közötti súrlódás úgy, hogy a (b) szalagok ezen lapot is magukkal viszik. Az (e) acélszalagok arra szolgálnak, hogy vékony papiros esetén ennek földudorodását megakadályozzuk. Ha elállítható nyomóeszközt, pl. súlyt alkalmazunk, akkor a papiros földudorodásának megakadályozására keresztsint is használhatunk, melyet a súly és a fékelem között a legfölső papirosra helyezünk. Hogy a féknek súrlódását növelhessük anélkül, hogy egyidejűleg a továbbítóeszközre is nyomást ne gyakoroljunk, ezt csakis a (b) szalagok között tehetjük meg. Aszerint amint a fékelemnek súrlódási fölülete ezen a helyeken mélyebben vagy magasabban áll, a féknek hatása is nagyobb vagy kisebb. A lapoknak a továbbítóeszköz által valótovavitelét az (o) acélszalagok biztosítják, melyek nyomásuknak szabályozhatása által lehetővé teszik, hogy bármilyen fajtája papiros előrevihető. A leírt gép bármilyen formatumu és hosszú papirost, ha az egyes lapok összevissza is feküsznek, laponkint különválaszt és pedig úgy, hogy az egyes lapok egymástól meghatározott távolságban vannak,, mert ezen távolság egyes egyedül a fékezőhely és nyomási hely közötti távolságtól függ. Ha azt akarjuk, hogy a lapok egymást úgy kövessék, hogy egymást ne föddjék át, akkor a fékezőhelyig nyúló (o) acélszalagokat meghúzzuk, mikor is mindegyik lap pontosan az előtte haladó lap hátsó szélét követi, mivel ekkor azon hely között,, melyen az (o) acélszalagok a papirosra nyomást gyakorolnak és a fékezőhely között a távolság nulla. Természetes, hogy a találmány lényegének érintése nélkül a továbbítóeszköznek, a fékelemnek és a nyomóeszköznek, azaz a nyomósúlynak tetszőleges alakot adhatunkr így pl. azok mint hengerek lehetnek kiképezve és tetszőleges, a leírt követelményeknek megfelelő elhelyezéssel bírhatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gép egymásra oszlopba rakott lapos tárgyaknak, például papírlapoknak, levélborítékoknak, ércpénzeknek stb.-nek egyenkénti kihúzására és tovavitelére, azáltal jellemezve, hogy a papírlapoknak stb.-nek alátámasztására egy továbbítóeszköz van alkalmazva, ehhez pedig egy fékezőelem van hozzányomva, melynek súrlódási hatása kisebb mint a továbbítóeszközé, azonban nagyobb mint a tárgyaknak egymásközötti súrlódása.