53160. lajstromszámú szabadalom • Önműködő beöntő és zsáktartó szerkezettel bíró mérleg

azonban megakadályoztatnak a (22, 23) karok által, amelyek a villa alakban kiképezett, vízszintes (24, 25) szögvasak segélyével emeltyűszerűen vannak a (15, 16) ajtók külső oldalaira ágyazva és alsó végükkel a zsáktartókon elrendezett (26, 27) görgőkhöz támaszkodnak (28, 29) fölső végükön pedig (30, 31) vonórugókkal vannak összekötve, amelyek ezen emeltyűket függélyes helyzetben tartják. Az emeltyűk úgy vannak elrendezve, hogy hosszabb karjaik csakis befelé, azonban kifelé nem forgathatók. Ha a (11) beöntő szekrényből a kivánt mennyiségű gabona, burgonya, vagy efféle ömlött át a (2) hídon álló (9) zsákba, akkor a (2) híd lesülyed és ennek folytán a szintén lesülyedt (26, 27) görgők a (15, 16) ajtókat fölszabadítják úgy, hogy ezek a szekrény alsó nyílását elzárják (4. ábra). Hogy a (9) zsák kicserélése után a (15, 16) ajtók ismét megnyithatók legyenek, a következő berendezés van alkalmazva: a (15, 16) ajtókkal szilárdan összekötött (14) forgáscsapok az egyik oldalon kifelé meg vannak hosszabbítva és ott szilárdan reájuk erősített (32, 33) karokat hordanak, amelyeket a (34, 35) csatlórudak a (36, 37) kétkarú emelővel kötnek össze csuklósan a (38, 39) pontokban. A (36, 37) kéziemelő a (40) csap segélyével a (11) szekrénybe van forgathatóan ágyazva, A (38) csukló az alsó hosszabb (36) emelőkaron, a (39) csukló ellenben a fölfelé irányuló rövidebb (37) karon fekszik úgy, hogy a kéziemelőneik a (41) fogantyú segélyével (41) fogantyú segélyével a 4. ábrán jobbról balra való elforgatásakor a (34, 35) csuklórudak egymással szembe mozognak és ennek folytán a (15, 16) ajtók megnyílnak. Ugyanekkor azonban a (22, 23) karok a (26, 27) görgőkhöz ütköznek és rugalmas ágyazásuk folytán ezeken túlhaladva, a kézi emelő elbocsátása" után a görgők külső oldalaihoz támaszkodnak. A leírt műveletek minden zsák lemérése után ismétlődnek. Hogy a (2) híd a zsák megtöltése alkalmával a magasról beömlő anyag által el ne mozdíttassék, a súlyserpenj'ő (42) karján egy (43) kéziemelő van elrendezve melynek legömbölyített végű (44) karja a (43) kéziemelő vízszintes helyzetében a (2) hidat legmagasabb helyzetében fogvatartja. A (43) emelőt csak akkor oldjuk ki, midőn a kivánt súly már megközelítőleg el van érve. Ekkor ugyanis a zsák már majdnem megtelt úgy, hogy a tovább beömlő anyag csekély magasságból esik le. Az esésmagasságot még inkább csökkenthetjük az 5. ábrán föltüntetett berendezéssel. A (11) szekrény oldalfalalai itt (45, 46) toldatokkal vannak ellátva, amelyek között a (15, 16) csapóajtók feküsznek, hogy az anyagnak ezen oldalak felé való kiszóródását megakadályozzák. A (45, 46) toldatok alsó végein (47, 48) sinek vannak elrendezve, amelyek között (51) tölcsér van kivehetően megerősítve. Ezen tölcsér (49) kibocsátó nyílása fölött az (52) tartók által hordott (50) ernyő fekszik, mely megakadályozza, hogy a (11) szekrényből teljes sebességgel lehulló anyag közvetlenül a (9) zsákba jusson. Ennélfogva a lehulló anyag sebessége lényegesen csökken, mire az anyag az (52) tartók között a (9) zsákba esik. Hogy azonban a mérlegen kisebb zsákok is elhelyezhetők legyenek, célszerű a zsáktartó szerkezetet magassági irányban beállíthatóan elrendezni, vagy pedig a (2) hídra valamely alátétet helyezni. A (3) tizedesmérleg helyett természetesen másféle berendezésű mérleg is alkalmazható. A (37) emelőkar a (39) csuklón túl meg van hosszabbítva és egyik oldalán egy (53) súlyt hord, amely arra szolgál, hogy a (36, 37) kéziemelőt a (15, 16) csapóajtók megnyitása után önműködően visszavezesse a kezdőhelyzatbe, tehát annak visszacsapását az ajtók hírteleni elzáródásakor megakadályozza. E célból a (34, 35) összekötő rudak (54, 55) hasítékokkal vannak ellátva a csuklócsapok számára. Az (53) súly helyett természetesen vonórúgó is alkalmazható. A (26, 27) görgők tartói szintén beállíthatóan rendezhetők el. A (11) beöntőszekrény emelésére és sülyesztésére a 2. ábrán jelzett berendezés helyett természetesen fogaskerék és fogas-