53146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép egymást keresztező szálakból álló betéttel ellátott szövetnek, papirosnak vagy kéregpapirosnak előállítására

következtében a drót a (25) görgő körül oldalt kihajlik, amint az a 2. ábrán látható. Hogy a drótok csévéjükről való lehúzatásuknál kifeszüljenek, mindegyik cséve részére egy-egy fékszerkezet van alkalmazva (7. ábra). A csévére a (28) féktuskó támaszkodik, mely egy rugós (29) sinre van erősítve. Valamennyi (29) rúgó belső végével a (30) gyűrűre van erősítve, mely a (10) tárcsával van alkalmas módon összekötve (1. ábra). Mihelyt a (8) harántdrót a (10, 11) tárcsák forgatása következtében az (1) nyomóhengerek közelébe jutott, a fék meghúzatik úgy, hogy a megfelelő (12) cséve csak nehezen forgatható, minek következménye, hogy a drót erősen megfeszül. A féknek meghúzása a (31) ütköző segélyével történik, mely egy az állványon alkalmazott (32) sinen van megerősítve. A (31) ütköző alsó fölületén megfelelően görbül és oly mélyre nyúlik le, hogy az alatta elhaladó (29) lemezrugót lefelé nyomja s ezáltal a (28) féktuskót a csévéhez szorítja. A (31) ütköző úgy van alkalmazva, hogy a (12) cséve az (i) nyomóhengerek közé vezetett drótnak levágása után is még rövid ideig fékezve marad. Ezáltal meggátoljuk, hogy a cséve tehetetlenségénél fogva tovább forogjon úgy, hogy a drót meglazulna, a csévén összekuszálódnék, ami üzemzavarokkal járna. A fék tehát ezen hátránynak, valamint a drótnak a szükségesnél nagyobb legombolyodásának is elejét veszi. Hogy a (29) rúgó a (31) ütköző alatt lehetőleg csekély súrlódással haladhasson el, a (31) ütköző alsó fölületén (33) görgőket alkalmazhatunk, amint azt pld. a 8. ábra mutatja. Miután a (8) harántdrót az (1) nyomóhengerek közé jutott, a drótot le is kell vágnunk. E célból az (1) hengereknek (34) tengelyein (35) körkéseket alkalmazunk, melyek a 9. és 10. ábrán vannak föltüntetve. A 9. ábra az (1) hengerek a (35) késekkel fölszerelt végének elölnézete, a 10. ábra pedig metszet a 9. ábra E—P vonala szerint. Ha megtörténhetnék, hogy a drót levágatik, még mielőtt azt az (1) hengerek jól megfogták és a (2, 3) lapok között rögzítették, akkor a drót könnyen meglazulhatna. Ezt azonban meg kell akadályoznunk, mivel különben az előállított terméknek szilárdsága szenvedne. A (10, 11) tárcsák helyzete az (1) hengerekhez úgy van választva, hogy a drótnak levágása csak akkor megy végbe, ha a kifeszített drótvéget az (1) hengerek már megfogták, mindazonáltal célszerű, ha még egy pld. két (36) gumitárcsából álló segédszerkezetet is alkalmazunk. Ezen gumiból vagy hasonló anyagból készült (36) tárcsák a (35) kések mellett vannak az (1) hengerek (34) tengelyén alkalmazva, átmérőjük pedig valamivel nagyobb, mint a (35) késeké úgy, hogy már az (1) hengerek függélyes középsíkja előtt érintkeznek egymással és egy kevéssé összelapulnak, mint az a 10. ábrán látható. A (36) tárcsáknak ezen összelapított részei a drótot mindaddig fogva tartják, míg csak egymásra ragasztott papírlapok a drótok eltolódását vagy elhúzódását meg nem gátolják. Ugyanezen hatást természetesen elérnők akkor is, ha csak az egyik (35) kés tengelyén alkalmaznánk egy rugalmas anyagból készült (36) tárcsát, mely azután a másik késnek egy karimájával működik együtt. Ez esetben a rugalmas tárcsa kerületén megfelelően begörbül és a drótot a késkarimával együtt megfogja. Célszerű, ha a leírttal hasonló szerkezetet az (1) hengerek másik végén is alkalmazzuk, mely a drótvégeknek a fogók által való eleresztésónél beálló esetleges eltolódásokat meggátolja. Ahelyett, hogy a vágószerkezetet úgy alkalmazzuk, hogy az a drótokat közvetlenül az (1) hengerek közé történt bevezetésük után vágja le, adott esetben ajánlatos, hogy a drótokat csak akkor vágjuk le, ha azok a hengereket már elhagyták. Ennek keresztülvitelére a késeket nem a hengerek tengelyére erősítjük, hanem azokat közvetlenül az (1) nyomóhengerek mögött alkalmazzuk. A (11) tárcsán alkalma-