53141. lajstromszámú szabadalom • Munkaidő ellenőrző készülék

- 4 -amelyre a bérkártya saját súlya folytán támaszkodik; a bérkártya a rajzban nincs föltüntetve. A kártyaemelő kerete oldalt (111) szemekkel van ellátva, melyek az alaplemezre erősített, függélyes (112) vezető rudat körülfogják. Ezen rúd fölső végén a (114) peckes csavar segítségével a (115) oldalkar (113) állítóhüvelye van megerősítve, melynek mellső vége a (117) jelző dob számára a (116) tartó csapot tartja, amelyen megfelelő távolságokban az egyes hétköznapok vannak följegyezve és pedig jelen esetben kétheti időszakra, a bérkártyák beosztásának megfelelően. A dobbal van összekötve a (118) fogaskerék, mely a kártyaemelő kereten megerősített (119) fogasrúddal áll kapcsolatban. A fogazás úgy van választva, hogy a (3) kártyaaknának a kétkarú (83) emelővel való visszavezetése alkalmával a kilincskeréknek egy foggal való továbbkapcsolása által a jelző dob oly résszel tolatik el, hogy a következő nap az egész óramű külső tokjának egy hasítékos nyílásán át láthatóvá válik és a fogak száma úgy van megválasztva, hogy a jelző dob beosztásának megfeleljen. Amint a fogaskerék utolsó foga a fogasrudat elhagyta, a fogasrúd a kártyaemelővel együtt fölszabadul és a kártyaemelő saját súlya folytán a legalsó, illetve a kiindulási helyzetbe térhet vissza, mimellett fogasrúdja egyidejűleg a (117) jelző dobot is visszaviszi. A fogasrúd számára az (1) alaplemezben átbocsátó nyílás van alkalmazva; a függélyes (112) rudat a (120) gumigyűrű veBzi körül, mely a leeső kártyaemelőkeretnek párna gyanánt szolgál. Hogy továbbá egy új bérkártya megkezdésénél a (107) fogaskerék és a (108) fogasrúd biztosan egymásba kapaszkodjanak és a (108) fogasrúd fölemelése azonnal biztosan eszközöltessék, a fogaskeréken a (121) ütköző van megerősítve, mely a legmélyebb helyzetben a kártyaemelő (122) ütköaőlécet ép érinti és m első kapcsolás alatt biztosan fölemeli. Amint a (49) kikapcsoiópecek fölemeltetik, az erőmű kioldatik és a (123) tengelyt elforgatja, mely szabadon kinyúló végével az oldalt kinyúló (125) forgattyúcsappal ellátott (124) korongot hajtja; a (125) csapon van alkalmazva a hajlított (126) kormányrúd, melynek másik vége a festékszalagtartó berendezés oldalirányú (128) toldatának (127) harántpeckéhez csuklósan csatlakozik (3. ábra). A festékszalagtartó berendezés a függélyes (129) támasz- vagy tartólemezből áll, melynek vízszintes (130, 131) harántcsapjai a (9) támaszlemezekben vannak vezetve. A (132, 133) tengelyeken vannak megerősítve a (134, 135) festékszalagcsévék, melyekre a többszínű (5) festékszalag föl van csévélve. A festékszalag a (138, 139) harántcsapokon elrendezett két (1.36, 137) vezetőcsigán halad át, valamint oldalszegélyekkel ellátott, ívalakú (140) vezetőbádogon, mely a verő ütközési helyén megfelelő szélességű haránthasítékkal bír és ezáltal a tipuskerekek előtt függélyesen kifeszítve tartatik. További (142, 143) csigák lazán vannak alkalmazva a támaszlemezen függélyesen eltolható lemez (144, 145) harántcsapjain; ezen eltolható lemez hosszhasítékokban vezetett (146, 147) csavarok által tartatik meg. Ezen csigák fölváltva gyakorolnak nyomást az egyik vagy másik csévéről fölcsévélődő festékszalagra és ilykép erős csévélődést tesznek lehetővé. A fölcsévélést eszközlő kilinesműberendezés a (150) nyomóemelőtől működtetik, mely a (148) lengőemelőn alkalmazott rugalmas kilincsek segítségével a festékszalagcsévék (149) kilincskerekeit fölváltva hozza forgásba (5. ábra). A nyomóberendezés működtetésére való (150) nyomóemelő belső hüvelyszerű (151) végével a (152) tengelyen van megerősítve, mely a tartólemez alsó lapján oldalt megerősített (153, 154) tartókban van elrendezve. A (150) nyomóemelő csuklósan van összekötve az alaplemez egy hasítékán kinyúló, kampószerűen meghajlított (155) karral ós azzal együtt » (156) csavarrugó behatása alatt áll, mely fölső végével a tartólemez (157) saroktámaszához csatlakozik. A tartólemea a (155) kar határolajára a (158) toldattal van ellátva. A (155) kar (159) orrával az alaplemez (161) toldataiban ágya-