53131. lajstromszámú szabadalom • Forgósajtó
_ 3 — Az 5. ábrán bemutatott rugÓ3 csappanó a (13) pecekből áll, melyet egy rúgó annyira tol előre, hogy kúpo3 vége kiáll. Ezen peckek a tetőben vagy az alapzatban (a toknak vagy az oldalfalaknak forgó részeinél) vagy a (4) gyűrűben (l. ábra) vagy (12) keretrészben (4. ábra) vannak elrendezve és az (1) és (3) tokrész, illetőleg (11) ajtószárny megfelelő (14) bemélyedéseiben vagy lyukaiba csappannak. Természetes, hogy az elrendezés megfordított is lehet úgy, hogy a nyomópeckek a toknak mozgatható 1—8 részeiben, illetőleg az ajtószárnyakban lehetnek elrendezve, a bemélyedések pedig az alapzatban, a tetőben, illetőleg a gyűrűben vagy keretrészben. A 6. ábrán föltüntetett retesz egy szorítószerkezet jelegével bír. Az ajtószárnyakban, illetőleg a toknak mozgatható részeiben kautschukból, bőrből, nemezből vagy eféléből való (15) lemezek vagy görgők vannak elrendezve, melyeknek egyik oldala az ajtószárnyból némileg kiáll és másik vége le van rézselve. Ezen rézsűnek a (17) fogasrúd végén elrendezett ugyanoly rézsű felel meg, mimellett a fogasrúd az ug3'ancsak az ajtószárnyba beépített (18) kézikerék segélyével akként működtetik, hogy a (17) és (16) részek között föllépő ékhatás következtében a (15) lemez vagy görgő a (4) gyűrűhöz szoríttatik úgy, hogy egyrészről az ajtószárny mindkét része, másrészről a gyűrű vagy keretrész súrlódás következtében egymáshoz szoríttatnak, mely súrlódási ellenállás csak akkor győzhető le, ha a mozgatható részekre gyakorolt nyomás a normális nyomást túllépte. A 7. ábrán föltüntetett zárnál a (4) gyűrűben vagy az ajtókeretben elrendezett elektromágnes talál alkalmazást, mely a (11) ajtószárnyakon megerősített fémlemezeket vonza, illetőleg megfordítva. A 13. ábra oly készüléknek metszete, mely arra szolgál, hogy az ajtószárnyak a zárt állásban (12. ábra) megtartassanak. Ezen retesz (22) csavarmenettel ellátott (19) csapból áll, mely az ajtószárnyban elrendezett (23) csavaranyában foroghatóan nyugszik. A csap alsó vége az alapzat megfe- ' lelő (21) lyukaiba nyúl és ezáltal az ajtószárnyakat záró helyzetben fogva tartja. A (19) csap fölső vége oly módon van meghajlítva, hogy az ajtó zárt helyzete mellett a (11) ajtószárnyból kiáll (12. ábra). A (22) csavarmenet emelkedési szöge olyan, hogy az elreteszelés megszüntetése már akkor bekövetkezik, midőn a (20) kar még nem is jutott teljesen véghelyzetébe, vagyis az ajtószárny megfelelő kivágásában foglal helyet. Ha már most belülről a rajzban föltüntetett nyilak irányában (12. ábra) a normális nyomást meghaladó nyomást gyakorolunk a belső ajtószárnyakra, úgy utóbbiak a (20) reteszkarokra hatnak. A külső ajtószárny elreteszelése megszűnik és az ajtó a 11. ábrán föl tüntetett helyzetbe, vagyis nyitott állásba hozható. A 13a ábra ezen reteszelőkészüléknek nézete, a 13b ábra pedig vízszintes metszete. Ezen szerkezet helyett olyat is alkalmazhatunk, aminőt a 14. ábrán tüntettünk föl, melynél a (23) csap (24) emeltyűn van megerősítve, mely a belső ajtószárnyra gyakorolt nyomás alkalmával fölfelé szoríttatik és ezáltal a külső ajtószárnyak elreteszelését megszünteti és azokat szabadon engedi. A 15. ábra oly foganatosítási alakot mutat be, melynél a (11) szárnyak a (8) tengelyen (27)-nél forgathatóan vannak megerősítve és melynél a tengely egy megékelt (25) gyűrűt, az ajtószárnyak ellenben megfelelő (28) hornyokat hordanak. Ezen horonyban, vagyis az ajtószárnyban a (26) helyen az 5., 6. és 7. ábrákon föltüntetett záró- vagy elreteszelőkészülék van elrendezve, melynek működési módja természetesen ugyanaz, mint azt föntebb ismertettük, mimellett a (25) gyűrű a (4) gyűrű (1. ábra) vagy alapzat, vagy (12) keretrész (4. ábra) helyébe lépett. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Összecsukható forgóajtó, azáltal jellemezve, hogy a forgóajtót alkotó ajtók közös forgási irányukkal ellenkező és a normális nyomást meghaladó nyomás
