52959. lajstromszámú szabadalom • Elektródák folyadékok elektrolytikus kezelésére

— 4 — alumíniumot választani, ámbár más jól vezető anyag. pl. szén is alkalmazható. Ha nagy víztömegeket kezelünk ipari célokra, pl. kazántáplálására, akkor a 9., 10. és 11-ábra szerinti kivitelnél célszerű szénlapokat alkalmazni, ha pedig a vizet háztartási célokból kezeljük, pl. ivásra akarjuk alkalmassá tenni, akkor az aluminiumszalagok előnyösebbek. Ha a vezető szalagok anyaga gyanánt szenet választunk, akkor ezen szénnek olyannak kell lennie, hogy az elektrolyzis folyamán bomlást vagy változást ne szenvedjen, mely körülmény az eredményre nézve igen lényeges. Az elektródáknak úgy az 1. és 2., mint a 9. és 10. ábrán látható kiviteli alakjánál is a lényeg abban áll, hogy az anódák és katódák a lehető legszorosabban egymás mellett és egymástól elszigetelve vannak elrendezve úgy, hogy úgynevezett kettős hatású lemezt létesítenek, vagyis olyan lemezt, melynek két oldalán az anódák és katódák pozitiv és negatív fölületei szabályosan váltakoznak és ennek folytán a lemez mindkét oldalán elektrolytikus mezőt hoznak létre. A 9. és 10. ábra a találmány szerinti elektródának igen célszerű kiviteli alakját mutatja, melynél az (5) szigetelő betéteknek az (1,1, 2, 2) anódák és katódák szélein túlérő szélei között önálló és egymástól független (21, 21) csatornák vagy rekeszek képződnek. Nagyobb mennyiségű alkalikus sókat tartalmazó víz kezelésénél az ilyen kettős hatású lemezekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy ha az (1, 1, 2, 2) anódák és katódák közötti (5) szigetelő betétek szélei (9. és 10. ábra), vagy pedig a (6, 6) bordák (1. és ábra) az anódák ós katódák széleivel egy síkban feküsznek, akkor az anódáknál és katódáknál képződő savak és aljak egymást ismét közömbösíteni töreked-, nek, amennyiben a fölszálló gázbúborékok által mechanikailag összekevertetnek. Ezen közömbösítés viszont a fémsóknak az oldatból való lecsapódását hátráltatja. Hogy tehát a lecsapódás minél gyorsabban és hatásosabban menjen végbe, vagyis arapére-egy-Bégenként a lehető legnagyobb mennyiség csapódjék le, olyan eszközökről kell gondoskodnunk, melyek a savas és bázikus alkatrészek összekeveredését megakadályozzák. Ezen célból a szigetelő betéteket a fémszalagoknál szélesebbre vesszük, hogy (21, 21) csatornák képződjének, melyek a gázok fölszállását lehetővé teszik anélkül, hogy az említett kétféle alkatrész összekeverednék. Más szavakkal, jó eredményt úgy kaphatunk, ha az elektrolytból egyes kis térfogatokat szigetelünk el és az elektromos áramot csak ezen térfogatokra engedjük hatni. Ugyanezen eredményt érhetjük el az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél is, ha az (5) szigetelőtartó csatornáit mélyebbekre készítjük úgy, hogy a (6, 6) bordák az (1, 1, 2, 2) anódák és katódák mindkét szélén a 10. ábrán látható (21) csatornákhoz hasonló csatornákat létesítsenek. A 9—10. ábrákon föltüntetett kiviteli alak természetesen szintén csoportosítható és több ilyen független elektróda 6—8. ábrák szerinti szigetelő keretekbe vagy más alkalmas szerkezetekbe ágyazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Többszörös elektróda, jellemezve azáltal, hogy az anódát és katódát alkotó elemek egy közös szigetelőtartó körül fektetett keskeny fémszalagokból állnak, melyek közül az anódát és katódát alkotó fémszalagok végei külön-külön egy közös vezetékkel vannak összekötve. 2. Többszörös elektróda, jellemezve azáltal, hogy az anódákat és katódákat alkotó szalagalakú elemek két vezető rúdra vannak fűzve, oly módon, hogy a szomszédos anóda- és katódaszalagokat egyegy szigetelő anyagból álló szalag választja el egymástól. 3. A 2. igénypontban védett elekródának egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az anóda- és a katóda-elemek között elrendezett szigetelő szalagok olyan szélesek, hogy az anóda- és a katódaszalagok szélein túlérnek. 4. Az 1—3. igénypontokban védett elektródák csoportos elrendezése, jellemezve azáltal, hogy az egymástól független