52956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartókötélen függő munkavezetéknek szerelésére kanyarulatokban

ban kifeszíttetett, a végleges (a) támpontok egymástól való távolságai fölrakatnak s a függesztési pontok elosztása ezen távolságoknak megfelelően eszközöltetik. A függesztési helyek megállapítása és a szorítók fölszerelése után a (7) munkavezetéket áz (5) "tartókötéllel (6) végleges függesztőhuzalólf segélyével vagy azonnal összeszereljük vagy pedig e célra először vékony segédhuzalokat alkalmazunk, amelyeket csak az egész munkavezeték végleges beszabályozása után cseréljük ki a végleges függesztőhuzalokkal. A munkavezeték emelése emelőkészülék segélyével különféle módon történhetik. Vagy úgy, hogy az összes huzalok egyidejűleg huzatnak föl az oszlopokra és erősíttetnek föl a tartósodrony szigetelőire, vagy pedig úgy, hogy a tartósodrony függélyes függesztőhuzalairól leoldjuk a munkavezetéket, illetőleg a segédtartósodronyt, ha ilyen alkalmazva van és azután a tartókötelet fölhúzva, azt a szigetelőkre fölerősítjük. A segédtartósodronnyal összeszerelt munkavezetéket vagy ahol az előbbi alkalmazásban nincsen, a munkavezetéket magát külön emeljük föl és a tartósodronya fölerősítjük, amelyen a függesztőhuzalok már a helyes hosszakra vannak szabva. Oly helyeken, ahol az oszlopok részben a vágány jobb-, részben baloldalán vannak fölállítva, a tartósodrony ideiglenes támpontjai részére megfelelően hajlított és szorító darabokkal ellátott vasszerkezeteket erősítünk a sinek talpaihoz vagy azokat esetleg a földbe állítjuk. Mint föntebb említettük, olyképen is járhatunk el, hogy a segédtámpontok oldalt való elhelyezése által azok kölcsönös távolságát egyenlővé tehetjük a sínpár középvonalában elrendezett szigetelők egymásközti távolságánál. Ezen kiviteli módozat a 3—10. alatti ábrákban van föltüntetve. A 3. és 4. számú ábrákból látható, hogy a munkavezeték az egyenesben az oszlopokon van fölfüggesztve, míg ellenben a görbületekben a (31, 41 stb.) segédtámpontokra van erősítve, melyek távolsága a szigetelők távolságának felel meg. Szakgatott vonallal a 3 és 4-es oszlopokon való közvetlen fölfüggesztése is jelezve van, mely rajz a valóságtól annyiban tér el, hogy a tartósodrony és munkavezeték tényleg i£ás módon hajlik be. Az egyenes pályának a görbületet követő részében a segédtámpontok ugyanoly távolsággal tolatnak el az oszlopközéptől, amilyennel az utolsó segédtámpont a görbületben tolatott el. A segédtámpontok különféle módon készülhetnek. így az 5. és 6. ábrák példája szerint az oszlopra egy (9) tartókar erősíthető föl, melyen egy (10) horog eltolhatóan van alkalmazva vagy mint az a 7. és 8. sz. ábrákon van föltüntetve, az oszlopra két feszítőzárral ellátott s csuklósan összekötött 13. és 14. támasz erősíttetik föl (11, és 12) hevederek segélyével, melyek összekötőhelyén egy (15) akasztóhorog van elhelyezve. Ha a munkavezeték vezetéséhez az emelésnél egy az oszlopra csuklósan fölerősített lengőkar van alkalmazva, akkor ez segéd•támpontnak használható föl. A 9. és 10. ábrában egy oszlop van föltüntetve, melyen két feszítőcsavarral ellátott (16 és 17) lengőkar egy (18) függesztővasat tart, melyen a (7) munkavezeték és a (19) segédtartósodrony közvetlenül, míg az osztott (5) tartósodrony a (20) karok segélyével van fölerősítve. A (16—17) lengőkarok a munkavezeték összecserélése alatt, az anyák segélyével a hosszirányban eltolható (21, 22) támaszok segélyével oldalirányban a szükséges mértékben eltolhatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás tartókötélen függő munkavezetékeknek olyan szerelésére, amelynél a munkavezeték a tartósodronnyal a földön a vágányok mellett építtetik össze, azáltal jellemezve, hogy a vonalak görbületében az (5) tartósodrony (31—41 stb.) segédtámpontokra függesztetik föl, melyek egymástól való távolságai a tartósodrony megfelelő szigetelőinek távolságaival egyenlők vagy pedig ideiglenesen megfelelő hosszabbító vagy rövidítő darabok szereltetnek a tartókötélbe, ami