52956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartókötélen függő munkavezetéknek szerelésére kanyarulatokban

ban kifeszíttetett, a végleges (a) támpontok egymástól való távolságai fölrakatnak s a függesztési pontok elosztása ezen távolsá­goknak megfelelően eszközöltetik. A füg­gesztési helyek megállapítása és a szorítók fölszerelése után a (7) munkavezetéket áz (5) "tartókötéllel (6) végleges függesztőhuza­lólf segélyével vagy azonnal összeszereljük vagy pedig e célra először vékony segéd­huzalokat alkalmazunk, amelyeket csak az egész munkavezeték végleges beszabályo­zása után cseréljük ki a végleges függesztő­huzalokkal. A munkavezeték emelése emelő­készülék segélyével különféle módon tör­ténhetik. Vagy úgy, hogy az összes huzalok egyidejűleg huzatnak föl az oszlopokra és erősíttetnek föl a tartósodrony szigetelőire, vagy pedig úgy, hogy a tartósodrony füg­gélyes függesztőhuzalairól leoldjuk a mun­kavezetéket, illetőleg a segédtartósodronyt, ha ilyen alkalmazva van és azután a tartó­kötelet fölhúzva, azt a szigetelőkre fölerő­sítjük. A segédtartósodronnyal összeszerelt munkavezetéket vagy ahol az előbbi alkal­mazásban nincsen, a munkavezetéket magát külön emeljük föl és a tartósodronya föl­erősítjük, amelyen a függesztőhuzalok már a helyes hosszakra vannak szabva. Oly helyeken, ahol az oszlopok részben a vágány jobb-, részben baloldalán vannak fölállítva, a tartósodrony ideiglenes tám­pontjai részére megfelelően hajlított és szo­rító darabokkal ellátott vasszerkezeteket erősítünk a sinek talpaihoz vagy azokat esetleg a földbe állítjuk. Mint föntebb említettük, olyképen is jár­hatunk el, hogy a segédtámpontok oldalt való elhelyezése által azok kölcsönös távol­ságát egyenlővé tehetjük a sínpár közép­vonalában elrendezett szigetelők egymás­közti távolságánál. Ezen kiviteli módozat a 3—10. alatti ábrákban van föltüntetve. A 3. és 4. számú ábrákból látható, hogy a munkavezeték az egyenesben az oszlopo­kon van fölfüggesztve, míg ellenben a gör­bületekben a (31, 41 stb.) segédtámpontokra van erősítve, melyek távolsága a szigetelők távolságának felel meg. Szakgatott vonallal a 3 és 4-es oszlopo­kon való közvetlen fölfüggesztése is jelezve van, mely rajz a valóságtól annyiban tér el, hogy a tartósodrony és munkavezeték tényleg i£ás módon hajlik be. Az egyenes pályának a görbületet követő részében a segédtámpontok ugyanoly távol­sággal tolatnak el az oszlopközéptől, ami­lyennel az utolsó segédtámpont a görbület­ben tolatott el. A segédtámpontok különféle módon ké­szülhetnek. így az 5. és 6. ábrák példája szerint az oszlopra egy (9) tartókar erősít­hető föl, melyen egy (10) horog eltolhatóan van alkalmazva vagy mint az a 7. és 8. sz. ábrákon van föltüntetve, az oszlopra két feszítőzárral ellátott s csuklósan összekötött 13. és 14. támasz erősíttetik föl (11, és 12) hevederek segélyével, melyek összekötő­helyén egy (15) akasztóhorog van elhe­lyezve. Ha a munkavezeték vezetéséhez az eme­lésnél egy az oszlopra csuklósan fölerősített lengőkar van alkalmazva, akkor ez segéd­•támpontnak használható föl. A 9. és 10. ábrában egy oszlop van föltüntetve, melyen két feszítőcsavarral ellátott (16 és 17) len­gőkar egy (18) függesztővasat tart, melyen a (7) munkavezeték és a (19) segédtartó­sodrony közvetlenül, míg az osztott (5) tar­tósodrony a (20) karok segélyével van föl­erősítve. A (16—17) lengőkarok a munka­vezeték összecserélése alatt, az anyák se­gélyével a hosszirányban eltolható (21, 22) támaszok segélyével oldalirányban a szük­séges mértékben eltolhatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás tartókötélen függő munkavezeté­keknek olyan szerelésére, amelynél a munkavezeték a tartósodronnyal a földön a vágányok mellett építtetik össze, az­által jellemezve, hogy a vonalak görbü­letében az (5) tartósodrony (31—41 stb.) segédtámpontokra függesztetik föl, me­lyek egymástól való távolságai a tartó­sodrony megfelelő szigetelőinek távolsá­gaival egyenlők vagy pedig ideiglenesen megfelelő hosszabbító vagy rövidítő da­rabok szereltetnek a tartókötélbe, ami

Next

/
Oldalképek
Tartalom