52951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás higított salétromsavnak kénsav vagy más vízelvonószer segélyével való koncentrálására

- 2 — melegnél fogva kevesebbet kell venni. Emellett a készülékben soha sem léphet föl oly magas hőmérséklet, mely elegendő volna a keletkező salétromsav fölbontására. Végül a melegítő közeg nem ritkítja meg a salétromsavat, mert azt teljesen fölveszi a kénsav, illetve a szárítószer. Az eljárág abban áll, hogy a vizes salétromsavból és kénsavból, illetve más vízelvonó szerből álló keveréket ellenáramban haladó vízgőzzel vagy vízgőztartalmú gázokkal kezeljük. Ilymódon elérhető, hogy a folyadék teljesen, vagy majdnem teljesen megszabadul a salétromsavtól, miközben az ellentétes irányú áramban haladó vízgőzből a kénsav mindig többet és többet vesz föl. Eközben a vízgőz folyékony halmazállapotba megy át, azaz rejtett melege szabaddá lesz és a keverék hőmérséklete addig emelkedik, míg abból valami kezd elpárologni, ami nem más, mint a könnyen párolgó salétromsav. Ez a folyamat az ellentétes áramban haladó gőz útjának egész hosszában ismétlődik és ha ezt az utat elegendő hosszúra szabjuk, a jelen eljárással bármely tetszőleges keveréknél fáradság nélkül képesek vagyunk elérni a kívánt két végállapotot, nevezetesen először a salétromsavnak az adott körülményektől, pl. a keverési aránytól stb. függő lehető legmagasabb fokú koncentrálását, és másodszor azt, hogy a salétromsavnak utolsó nyomait is kiűztük a kénsavból. Az eddigiekkel szemben esetleg azt az ellenvetést leketne tenni, hogy az új eljárás azonos az ismeretlen denitrálási eljárásokkal. Azonban semmi kétség sem lehet aziránt, hogy a denitrálásnál kapott eredmények már eleve kizárják a lehetőségét annak, hogy ezen az úton a vizes salétromsavat kénsav segélyével racionálisan koncentrálhassuk és azt vízgőzzel kiűzhessük. Egyfelől ugyanis a denitrálásnál legföljebb 62%-os salétromsavat kapunk, másfelől pedig a denitráló dobból kifolyó kénsavat nagy mennyiségű vízgőzzel kell kezelni, mely annak sűrűségét tetemesen leszállítja úgy, hogy az már csak 65%, sőt még ennél is kevesebb kénsavat tartalmaz. Legkedvezőbb eredményt érünk el akkor, ha olyan salétromsav-kénsav keveréket adagolunk a készülékbe, mely tisztátalanságokat, pl. szerves alkatrészeket, nitrogénoxydokat és nitrosyl kénsavat nem tartalmaz. Egy olyan keverékekből, melyben egy rész 48%-os salétromsavra két rész 94%-os kénsav esik, könnyűszerrel nyerhetünk 96—98%-os salétromsavat és pedig az egész salétromsavmennyiseget maradék nélkül és utópárlás nélkül, mint magas százalékos savat kapjuk. Ez oly kedvező eredmény, melyet ezideig sem az ismeretes koncentrálási eljárásokkal, sem pedig a szokásos denitrálási folyamatokkal nem sikerült elérni. Az eljárást legegyszerűbben úgy foganatosítjuk, hogy egy megfelelő töltőanyaggal ellátott függélyes csőbe, melynek keresztmetszete és hossza a földolgozandó savmennyiségtől függ, fölül adagoljuk be a keveréket, míg alul száraz vízgőzt vezetünk be. Természetesen előnyös a vízgőzt túlhevíteni, de a túlhevítés a találmány lényegét nem érinti. Éppen így lehet nagy vízgőztartalommal biró iners gázokat is használni az eljáráshoz. Végül a függélyes oszlop helyett bármilyen más, alkalmas készülék is használható, mely az ellenáram elvének alkalmazását lehetővé teszi. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás vizes salétromsavnak kénsav, vagy más megfelelő vízelvonó szer segélyével való koncentrálására, azáltal jellemezve, hogy a kettőnek keverékét ellentétes irányú áramban haladó vízgőzzel, vagy vízgőztartalmú gázakkal kezeljük. PJUXA8 RÉSZVÉNY lÁftSASÁO NYOMDÁJA BUCAPimft