52930. lajstromszámú szabadalom • Tégelyolvasztó kemence olaj- vagy gáztüzeléssel

kerekei a (3) fogasrűddal kapcsolódnak. Az (5) tengely kézzel vagy géperővel hajtott tekercselő géppel áll összeköttetésben. A (7) keroencefenék fölvételéle egy sineken futó kocsi szolgál, melynek segélyével a feneket a rajt nyugvó tégellyel együtt a fölemelt aknarész alól kihúzhatjuk. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli példánál emelőszerkezetül a fogazott rúd helyett forgódarú van alkalmazva. Egyebekben a működési mód ugyanaz, csakhogy ez esetben nem föltétlenül szükséges, hogy a (7) feneket a tégellyel elmozgathatóan ágyazzuk, minthogy a forgódarú által a megemelt (1) aknarészt oldalt lengethetjük. Ezen kivitelűéi a (8) tartótámaszok egyikét esetleg lecsappanthatóan is képezhetjük ki (amint az a rajzon vonalkázottan látható), hogy a tégely könnyen hozzáférhetővé váljék. Az aknarész tartócsapjainak ágyazását, mint azt a 3a. ábra mutatja, célszerűen villaalakúan, fölfelé kiszélesedően képezzük ki, hogy az aknarész lebocsájtásánál a tartócsapok ágyazásaikba könnyen bevezethetők legyenek. A berendezés végül a 4. és 5. ábrán látható módon is kiképezhető. Ahelyett, hogy az (1) aknarészt függélyesen fölfelé emeljük, azt oldalt is billenthetjük. Ezen célból az ábrázolt kiviteli alaknál az aknarész külső oldalán (9) furgástengely van alkalmazva. Ez a forgástengely mereven van az aknarésszel összekötve és a (10) csigakerékből és egy külön föl nem tüntetett és ezen kerékkel kapcsolódó csiga által a nyíl irányában (4. ábra) forgattatik úgy, hogy az (1) aknarész a (7) fenékről leemelkedik. Miután az (l) aknarész 90°-kal elforgattatott (lásd a 4. ábrán a vonalkázott helyzetet) a tégely teljesen szabadon áll. Az 1—5. ábrákon föltüntetett berendezésnél tehát az aknarésznek a fenéktől való elkülönítése által a tégely szabaddá tétele is elérhető, mihelyt a tégely tartalma eléggé föl van hevítve úgy, hogy a szabaddá vált tégelyt közvetlenül lehet a formaöntéshez fölhasználni. Ezáltal a tégely tartalmának külön öntőtégelyekbe való eddig szokásos áttöltése fölöslegessé válik. Azonkívül a kemencét nem is kell úgy, mint eddig billenthetően kiképezni. A kemence akként van berendezve, hogy az aknarész lazán van a fenékre ráhelyezve, célszerűen oly anyag közbehelyezése mellett, mely a fölfekvési helyhez váló odaégést meggátolja. Vagy lehet az áknarész és a fenék között könnyen oldható kapcsolatot alkalmazni, például egy /önmagától beeső (la) kilincset, amint az a 3b. ábrán látható. Az aknarészt természetesen a tégely fölső széle fölé kell emelni, hogy a tégely a fenékről kényelmesen leemelhető legyen. Lehetne esetleg a fenék számára sülyesztő berendelést is alkalmazni, mellyel a fenék a tégellyel együtt annyira lefelé mozgatható, hogy a tégely fölső széle az aknarész alsó széle alá kerül. A 6—9. ábrákon föltüntetett kiviteli alak a fenéknek hűtőkamra gyanánt való különös kiképzését tünteti föl. Ily rendszerű kemencéknél épen a kemence alsó része van az ezen rész felé irányuló szúró láng következtében a legnagyobb melegnek és így a legkönnyebben megsérülésnek kitéve. Ismeretes dolog a kemence feneke alatt üreges teret elrendezni és ezen téren hűtő levegőt végigvezetni. Az ismeretes berendezéseknél azonban a hűtőtér a kemence belsejével közvetlenül összeköttetésben áll és a kemence feneke rendszerint az aknával összefügg. Evvel szemben a találmány ezen részének lényege abban áll, hogy a kemence feneke a hűtőkamrával egyesítve levehető és hogy a hűtőtér és a kemence belseje között nem áll fönn közvetlen kapcsolat. A 6—9. ábrákon (1) a kemenceakna, (7) a kemence feneke és (8) a kétoldalt elrendezett tartóállványok. Az ezen állványok (11) csapágyaiban billenthetően ágyazott kemenceaknak tűzálló anyagból álló fenékkel bír, mely a (12) fémlemezen nyugszik. Utóbbi a kemence külső oldalán szögletes karimák segélyével csavarokkal van az aknarészen oldhatóan megerősítve úgy, hogy a csavarok oldása után a feneket az alatta levő hűtőszekrénnyel együtt könnyen levehetjük,