52916. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa szabályozó

— 2 — szolgál. Az (1) keret belsejében a (16) hajtótáresa van elrendezve, melynek kerületén kiképezett horonyban a (17) sodrony van átvezetve; ez végein a széntartókat hordja. Az (1) keret fölső végén még egy (20) csap van elrendezve, amely körül egy (21) emeltyűkar végezhet kilengést; ezen emeltyűkarral a (23) csavar segélyével egy edzett acélból készült kis (22) féktuskó van összeerősítve. Az (1) keretet alkotó (2, 3) tárcsák külső oldalaira azonkívül hornyokkal bíró (24, 25) csapok vannak fölerősítve, amelyekre (26 ós 27) gyűrűk vannak ráhúzva. Ezen gyűrűk a (24, 25) csapokon elforgathatok és helyzetüknek kellő beállítása után a (28, 29) csavarok segélyével rögzíthetők. A (26, 27) gyűrűk egy-egy (30, 31) fegyverzetet hordanak, melyek vékony pléhből készült lamellákból állanak; e lamellák egymástól mágnesesen vannak izolálva és a a szigetelő (32, 33) peremek segélyével egymáshoz szorítva. Utóbbiak alkalmas módon a fegyverzetekkel csavarok segélyével vannak összeerősítve. A fegyverzeteknek (34) forgási tengelye a (35, 36) csapágyakban van ágyazva; a (16) hajtótárcsa szintén ezen tengelyen nyugszik, de azon szabadon elforoghat. Maguk a (35, 36) csapágyak a szabályozó szerkezetet burkoló lemezeket összetartó rudakra vannak erősítve, A szabályozó szerkezet alsó burkoló lemezére egy szilárd helyzetű (37) ütköző van ráerősítve (1. és 2. ábra) mely az (1) keret véghelyzetét meghatározó (15) csavarral működik össze. A szabályozó szerkezet fölső burkolatáról egy (41) szabályozó csavarral bíró (40) rudacska nyúlik le. A (41) szabályozó csavarhoz egy (42) tekercsrúgó van kötve, mely másik végével a (22) féktuskóval van összeerősítve. A főáramkörű (38) és a mellékáramkörű ^39) kétágú mágnesek, melyek ép úgy mint a (30 és 31) fegyverzetek mágnesesen izolált pléhlamellákból állanak, úgy vannak méretezve, hogy a fegyverzetek a vonzás által okozott elfordulásukkor a Biágnesszárak közötti tért egy csekély légréstől eltekintve egészen kitöltik. Az áram útja a szabályozóban a következő : az áram a lámpába azon a kapcson lép be, amelyhez a főáramkörű (38) elektromágnes meneteinek egyik vége van kötve; a (38) tekercsen áthaladva az elágazási ponthoz és innen egy hajlékony összekötő kábelen át az elszigetelt (18) széntartóhoz jut. Miután a szénrudak rendes körülmények között érintkeznek, az áram az egyik szénrudról a másikra áramlik, ahonnan az összekötő kábelen át az (50) kapocshoz jut, amelynél elhagyja a lámpát. A mellékáramkör a (39) elektromágnes tekercsein halad át. A szabályozó működési módja a következő : Ha a lámpa nincsen üzemben, az (1) keret, mely a (30 és 31) fegyverzetekkel egy merev egészet képez, részben a felső (18) széntartó részben a (11) ellensúly hatása alatt a (15) állítócsavar segélyével a (37) szilárd ütközőhöz szoríttatik, amikor is a (22) féktuskó a (16) hajtótárcsára még nem gyakorol befolyást. A szénrudak ekkor érintkeznek egymással ; mihelyt azonban az áram belép a lámpába és átfolyik a soros tekercselésü (38) elektromágnes menetein, ezen elekromágnes a (30) fegyverzetet behúzza, ami az (1) keretnek jobbról balra való kilengését hozza létre, mely elfordulásnál a (9) kompressorban a levegő süríttetik. Az (1) keret ily értelmű elfordulásánál a (42) tekercsrugó megfeszíttetik, minek következtében a (22) féktuskó a (16) tárcsának fekszik, és azt a (14) akasztólemezhez szirítja. A (16) tárcsa ily módon kényszerkapcsolatba kerül a kerettel és annak mozgását követni kénytelen, minek folytán a szénrudak egymástól távolodnak. A szénrudak ezen távolodása folytán létrejön az a köz, mely az áram erősségének és a lámpakapocs feszültségének megfelel. A voltaív létesítése után a szénrudak távolsága a (22) tuakónak a (16) tárcsára gyakorolt fékező hatása folytán föntartatik, az (1) kerek tehát nem tér vissza egyensúlyi