52901. lajstromszámú szabadalom • Berendezés palackok és más hasonló edények kupakolására

_ 4 -a palackot gyengéden érinti és azt föl nem döntheti, hanem a palack ellenállását lassan győzi le, azután gyorsabban mozog, az egyik (11) dugattyú felé, végül pedig ismét lassabban mozog, nehogy a palack túlságosan hevesen ütközzék a (12) központosító karimába. A megrajzolt foganatosítás! alaknál a (6) palackmozgatót a (45) tengely hajtja, mely a jelzett palackmozgató (7) tartókerekei egyikének meghosszabbított (7a) tengelyével fogaskerékáttevés útján van kapcsolva (12. ábra). A kupakolt palackot a (11) dugattyúról a (2) asztal mellső részére egy (54) tolókerék tolják át, melyek közül egy hajtó áttevésével és a hozzátartozó részekkel részletrajzban a 13—16. ábrán látható. Ezek mindegyike egy-egy (56) részből áll, melyet a függélyes, üreges (58) oszlop körül forgatható (57) hüvellyel egy kötés kapcsol össze. Ezek az oszlopok a berendezés ágyától az asztalon át nyúlnak fölfelé és a gép két végén egy-egy ily oszlop van alkalmazva. Mindegyik tolókerék (56) agyrészének egy-egy (59) korongja van, melynek több (az adott példán három) kiálló (60) karja van. Eme karoknak a palackok alsó végeivel érintkezésbe jutó görbített (61) mellső fölületei vannak. Mikor a tolókerekek működésnek indulnak, a (11) dugattyú fölső vége felé mozognak és így a palackokat eme dugattyúkról előre a (2) asztalra mozgatják. Az (57) hüvely alsó végén valamely módon a (62) hajtókerékkel van kapcsolva, melyet a (65, 66) kerékáttevés'útján a (45) tengelyről hajtott a rövid, függélyes (64) tengelyre ékelt (63) fogaskerék hajt. Az (55) agy és (67) hüvely között alkalmazott kötést előnyösen több rúgónyomás alatt álló (67) kapcsológolyó alkotja, melyek elrendezése olyan, hogy az (57) hüvely (68) kapcsolóüregeibe fogódjanak, mely üregek úgy haránt-, mint függélyes iránybán lejtős fölületekkel vannak ellátva. Mindegyik tolókerék egy-egy (69) tokba van zárva, melynek elrendezése olyan, hogy az (58) oszlopon függélyes irányban eltolódhassék és mely azon az oldalán, hol a (11) dugatytyúra fekszik, a 13., 14., 15. és 16. ábrán látható módon ki van vágva. Ezt a védőtokot nemcsak az (58) oszlop vezeti, hanem az függélyes (70) vezetőcsapokkal is föl van szerelve, melyek a (2) asztal vezetőfurataiba nyúlnak. (71) előnyösen nem fémes anyagból készült védőrész, mely a (69) védőtokokra van ágyazva és a (11) dugattyú fölött görbített (72) élekkel van ellátva és eme dugattyú (12) központosító karimájával akként működik együtt, hogy a palackokat a kupakolófej alatt helyesen központosítsa. Mig a tolókerekek mozgása normális viszonyok között akképen folyik le, hogy a (60) karok csakis akkor lépnek a (11) dugattyúk fölé, mikor ily dugattyú a kupakolás befejezte után lefelé mozog, néha megtörténik, hogy valamely ellenállás, pl. valamely földült palack, eltörött palack darabja, szerszám stb. eme kar útjába kerül és a kar forgását meggátolja úgy, hogy a kar éppen a dugattyú fölött fekszik, mikor az fölfelé mozog. Hogy a gép ily módon meg ne sérülhessen, a föntebb leírt kapcsolószerkezet van alkalmazva. Ugyanis ha a tolókerék ellenállásra találna, a (68) kapcsológolyók az (57) hüvely kapcsolóüregeiből kilépnek és lehetővé teszik, hogy a jelzett hüvely a tolókerék forgatása nélkül induljon forgásnak és mikor a dugattyú legközelebbi fölfelé való mozgását kezdi meg, a fölötte lévő tolókereket a (69) védőtokkal együtt az (58) oszlopon fölfelé tolja anélkül, hogy bármely rész megsérülhetne. A 13. ábrából kitűnik, hogy a tolókeréknek az (57) hüvelyeken vastagított ágyazásuk van úgy, hogy elcsavarodás vagy megszorulás veszélye nélkül mozoghatnak föl és lefelé. Mikor az ellentállást eltávolítottuk, a kapcsolószerkezet azonnal létesíti a kötést az (57) hüvellyel és a tolókerék ismét önműködően és a kellő időpontban fog mozogni. A (8), (9) kupakoiófejek a (73) haíántgerendán vannak alkalmazva, mely a {2) asztal fölött az (58) oszlopok végeire vaösak szerelve. Ezek az oszlopok fölső végeiken menetekkel vannak ellátva, úgy, hogy a harántgetendát az asztaltól kisebb-nagyobb távol-