52869. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás és készülék távbeszélő vezetékek önműködő összekötésére

— 3 — zek másrészt a főáramkör (Ll, L2, Lp) vezetékeivel villamos összeköttetésben állanak. Az (f) ötló, mely nyugalmi helyzetében a hátsó kefevégek fölött fekszik, mindenik kefesorozatot rendesen a rugalmas (zl, z2, zp) nyelvek nyomása ellen biztosan megtartja. Az (f) ötlők szigetelő darabokból állanak, melyek rugalmas (a) karokra vannak erősítve. Az (a) karok a forgatható (R) állványra szerelt (P) lemez szabad végeit vagy nyelveit alkotják. Hogy valamely kefesorozatot kapcsolási helyzetbe hozunk, úgy annak keféit az (f) ötlő oldása útján oly módon kell szabaddá tenni, hogy azok rugalmas (zl, z2, zp) njelveik hatása alatt kontaktus helyzetbe mozoghassanak. A kiváltás az (AS) kiváltósin útján történik, amely az (8) szárra forgathatóan van erősítve és több (v) nyúlvánnyal van ellátva. A nyúlványok a nekik megfelelő ötlők (a) karjainak pályájába hozhatók oly módon, hogy az (AS) kiváltósint (S) szárán az (AM) mágnes segélyével, melyet az alábbiakban kefeválasztó — vagy kiváltó mágnesnek nevezünk — megfelelően forgatjuk. A föltüntetett foganatosítási alaknál mindig csak egy kefesorozat választandó ki és hozandó kapcsolási helyzetbe. Hogy ezt egyszerű módon elérhessük, a kiváltósin oly szög alatt van elrendezve, hogy az (a) ötlőkarok az (R) keret forgásának megfelelően egymás után a nekik megfelelő (v) kiugrásokra jutnak. Az (AS) kiváltósin már most úgy mozog, hogy (v) kiugrásait csak egy pillanatra hozza a kioldó helyzetbe és pedig akkor, amikor a kivánt kefesorozathoz tartozó ötlőkar vége a kiváltósin megfelelő kiugrásához jutott. Ha az egyik kefesorozatot ily módon kapcsolási helyzetbe hoztuk, akkor ezáltal helyi áramkör záródik. Ezen célból a kontaktusmezőn szegmensalakú, földelt (M) fémlemezt oly helyzetben rendezünk el, hogy a kioldott kefék szabad végei először ezen lemezzel jutnak érintkezésbe. Az (M) lemez a kefék egész kioldási területére terjed ki, vagyis végignyúlik az egész íven, melyet a kefék érintenek, ha a kefesorozatok egymás után a kioldó helyzetbe jutnak. A tulajdonképeni kontaktusmező, mint látható, csak az (M) lemez után kezdődik a (kl, k2, kp) vezeték kontaktusokkal. A kontaktusok a kefesorozatoknak megfelelően három-három kontaktusból álló sorozatokban és oly sorok ban vannak a kontaktusmezőn elrendezve, hogy azokat egymásután a forgó kefék súrolják. Hogy a keféket a kapcsolókocsinak nyugalmi helyzetébe való visszatérésénél ismét régi, elreteszelt helyzetükbe hozhassuk, a szigetelő (J) sin van elrendezve, amely a kioldott keféket a kapcsoló közeg nyugalmi helyzetének elérése előtt a rugalmas (zl, z2, zp) nyelvek hatása ellen fölfelé nyomja mindaddig, amíg előnyösen lerézselt hátsó végeik ismét a megfelelő (a) öltőkar (f) szigetelődarabja mögé nem érnek. A kefetartó vagy kapcsolóközeg forgatására szolgáló berendezés lényegileg állandóan forgó (Ws) tengelyből, (Mw) kapcsolómágnesből és (KS) kapcsolótárcsából áll. A (KS) tárcsa a (W) tengellyel össze van kötve, azonban oly módon, hogy kibillenhet és emellett az (rv és rr) súrlódási görgők egyikére fekhetik. Ezen súrlódási görgők a tárcsatengely ellenkező oldalain vannak elhelyezve és az állandóan forgó (Ws) tengelyen ülnek. Az (rv és rr) súrlódási görgők vasból vannak és az (Mw) kapcsolómágnes segélyével úgy mágneSezhetők, hogy az ugyancsak vasból való (KS) kapcsolótárcsát vonzzák. A (KS) tárcsa fölülete nem sima, hanem akképen van fokokkal ellátva, hogy a berendezés nyugalmi helyzetében a tárcsafölület és (rv) súrlódási görgő közötti távolság kisebb, mint a tárcsafölület és a másik oldalon levő (rr) súrlódási görgő között levő távolság. Az (Mw) kapcsolómágnes gerjesztésénél ennélfogva a (KS) tárcsa az (rv) súrlódási görgővel érintkezésbe jut és az (rv) görgő úgy forgatja a (KS) tárcsát, hogy a kapcsolóközeg a kefékkel együtt a nyugalmi helyzetből a kontaktusmezőre mozog. Ha a kefék a megfelelő távolsággal előre mozogtak, akkor az (Mw) kapcsolómágnes kikapcsoltatik. A (KS) tárcsa és az (rv) súrlódási görgő közötti kapcsolat ennek folytán meg-