52832. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvadóbiztosíték
Megjelent 1911. évi julins hó 169-én . MAGY. SZABADALMI IÜR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 52882. szám. VH/j. OSZTÁLY. Elektromos olvadó biztosíték. DH KALLMANN MARTIN TANÁR BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 julius hó 2-ika. A jelen találmány tárgya egyszerű, de robbanásmentes olvadóbiztosíték s lényege abban áll, hogy az áramerősség szerint különbözőképen méretezett tulajdonképeni olvadóbiztosítékokkal párhuzamosan magas, pozitiv hőkoefflciensael biró vezetők vannak kapcsolva. A hatás sajátossága azon alapszik, hogy az áram legnagyobb része a főolvadóvezetőkön áramlik át, melyek pl. ismert módon ezüsthuzalból vagy szalagból, vagy rézből, vasból, ólomból, vagy egyéb fémekből s öntvényekből állhatnak. Ezen fővezetőt majdnem oly vastagra és hosszúra méretezzük, mint ez a feszültség és áramerősség tekintetbevételével az eddigi biztosítékoknál is szokásos volt, pl. két párhuzamos, egyenként 0-2 mm vastag ezüsthuzalt 15 A biztosítására, még pedig 2-5—5 cm hosszban aszerint, hogy 200—500 Volt feszültség alkalmaztatik. A magas pozitiv hőkoefficienssel biró vezető gyanánt legcélszerűbben vashuzalt választunk, melyet a főolvadóvezetőkkel párhuzamosan kapcsoluk és célszerűen 5—10-szer oly hosszúságban alkalmazunk, mint a főolvadóvezetőt, pl. a fpnti 15 A biztosítékhoz 250 Voltnál kb. 15 cm hosszú és 0-25 mm vastag, 500 Voltnál pedig kb. 25 cm hosszú vashuzalt alkalmazunk. A vas tudvalevőleg hidegen tizedrésznyi ellenállással bír, mint izzón. A következőkben tehát mint a magas pozitiv hőkoefficiensű vezetők osztályának főképviselője, «variatiós vezető® néven fog szerepelni. A számítás azt bizonyítja, hogy a párhuzamos vasvezetéken át az áramnak csak kb. Va0 -a folyik úgy, hogy még a legmagasabb üzemáramnál sem melegszik föl a vashuzal lényegesen, tehát oxidátió vagy korrozió nem lép föl, míg a főolvadóvezeték, pl. ezüstbuzal a határáramerősségnél már izzásig hevül. Csak ha az áramerősség határmértékét (túlerőltetés vagy rövidzárlat folytán) túllépi és az ezüsthuzal vagy hasonló kiolvad, fog az egész áram a visszamaradt variatiós vezetéken átfolyni, mely azonnal izzásig hevül és átég. Ezen átégés azonban még rövidzárlatnál is csak kis lángtüneményt okoz, mert a vashuzal fölhevü' lése folytán pillanatnyilag tízszer akkora önellenállásra tesz szert és így még átégése előtt lényegesen csökkenti az áramot úgy, hogy csak egy erősen gyöngített áram (pl, rövidzárlatnál 50 A), marad, mely a hosszú vashuzalt veszélytelenül olvasztja át. De az ezüsthuzal korábbi kiolv&dásakor sem léphet föl számottevő lángtünemény, minthogy e pillanatban az aránylag hideg,
