52817. lajstromszámú szabadalom • Újítás tengeralatti kontaktusaknákon
— 3 — Ezen kivitelnél az akna 'gyújtása olykép eszközeltetik, hogy midőn egy hajó az ólomüvegek egyikét szétrombolja, egy galvánelem jön működésbe, mely a (9) gyújtóvezeték révén a (8) gyújtót izzásba hozza. Eszerint, ha ezen (9) gyújtóvezeték meg lesz szakítva, akkor az akna biztonsággal hatástalaníttatik. Ezen megszakítás azáltal létesíttetik, hogy a (3) pecek az 1. és 4. ábrán rajzolt, helyzetbe hozatik, mely helyzetben ezen pecek az (5) és (6) kontaktusokkal nem érintkezvén, az akna hatástalaníttatik. Mihelyt azonban a szekrényre oly lefelé ható erő működik, mely az (f2) rugók nyomóerejét meghaladja, akkora szekrényt az (f2) rúgó összenyomása mellett az aknatartánytól elhúzza. Ezen eset akkor áll be, midőn a (d) horgonykötélben a fölhajtás húzóereje működik. Ezen helyzet a 2. ábrán látható. A 3 pecek az (5) és (6) kontaktusokat köti össze, miáltal a gyújtóvezeték zárva van és az akna hatékony. Mihelyt a horgonykötél elszakadása vagy megoldása folytán a (g) horgonytól elszabadul és a fölhajtás folytán előidézett húzóerő a (d) kötélben megszűnik, akkor az (f2) rugók megint kinyúlnak, a szekrényt az aknatartányhoz szorítják és ennek folytán a (3) pecek az (5) és (6) kontaktusoktól távozván, a gyújtóvezeték megnyittatik. A 2. ábrából látható, hogy az aknatartány és a dobszekrény a fölhajtás húzóereje folytán vannak egymástól elválasztva. Ha az akna hosszabb ideig a víz alatt van és a szekrény, valamint az aknatartány közé esetleg kagylók vagy moszatok rakodnának, akkor azok az (f2) rugók működtetése alkalmával a szekrényen elrendezett (11) csúcsok vagy fogak által átlyukasztatnak úgy, hogy ezek az akna hatástalanítását nem gátolják. Azon fék, mely az (f2) rugóknak csak lassú állapoti megváltoztatásátengedi meg, jelen esetben az (f3) kengyellel szilárdan összekötött (12) dugattyúból áll, melyen a dobszekrényen elrendezett és folyadékkal megtöltött (13) henger mozog. A (12) dugattyú egy kis méretű (14) nyílással bír, melyen át a folyadék a dugattyú egyik oldaláról a másikba tódulhat. Az aknák veszélytelen összegyűjtése céljából a horgonyon egy oldó- vagy föluszóberendezés van elrendezve (3. ábra). A kidobás alkalmával az egyes aknák a (17) és (18) gyűrűkre erősített (15) és (16) kötelék révén köttetnek össze egymással. Az egyik (17) gyűrű a horgonyra szilárdan, míg a másik (18) gyűrű az oldó- vagy föluszóberendezéssel van összekötve. Az utóbbi olykép van szerkesztve, hogy azon esetben, ha a (16) kötélre húzóerőt gyakorolunk, akkor a (d) horgonykötél a horgonyból kiakasztatik. Ezen kiakasztás akkor létesül, ha a húzóerő kisebb, mint a horgony önsúlya. Az aknák összegyűjtésénél eszerint előbb a horgonykötél oldódik meg és csak azután emeltetik a horgony. Ha a horgonykötelet nem akarjuk megoldani, hanem csak azt akarjuk, hogy az aknatartány fölusszon úgy, hogy a fölszinre jutó aknatartány a horgonnyal szilárd összeköttetésben maradjon, akkor nem erősítjük a horgonykötél végét a megoldóberendezésre, hanem a horgonykötél oly részét, mely végétől körülbelől 10 m. távol van, míg a horgonykötél végét a horgonnyal megfelelő módon szilárdan kötjük össze. A megoldóberendezés működtetése alkalmával a 10 m. hosszú horgonykötél szabad és az aknatartány a fölszinre emelkedhet. A különbözőképen megszerkeszthető megoldóberendezés a jelen kivitel szerint a horgonyra csuklósan megerősített (19) emeltyűből áll, melynek egyik karja (16) kötél révén a (18) gyűrűvel van összekötve. A (19) emeltyűnek másik karja a (20) C3ap körül forgó (21) pofára támaszkodik, mely a horgonykötelet a (22) szorítóexcenter közé szilárdan becsipi. Minél nagyobb a horgonykötélben a húzóerő, annál szilárdabban lesz a horgonykötél a (22) excenter révén összeszorítva. Ha most a (16) kötelet meghúzzuk, akkor a (19) emeltyű a (21) pofán fekvő karjával együtt lefelé forog és akkor a (21) pofa (20) csapja körül elforoghat, miáltal a horgonykötél szabaddá válik. Hogy a kidobás alkalmával a (16) kötélben föllépő húzóerő folytán a
