52802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enyhe hatású hashajtószerek előállítására fenolftaleinből

elválasztó anyagot, pl. piridint, adunk a reakciómasszához, akkor a reakció már közönséges hőmérsékletnél végbemegy. Lehet a Schotten-Baumann-féle reakció szerint a fenólftalein alkálikus oldatát izovalerilhalogeniddel is rázni, mimellett célszerűen hűtjük a reakciómasszát. Végül ugyanazt az es^tert kapjuk, ha az izovalerilhalogenid helyett az izovaleriansav anhidridjét vagy fenólftaleinnel való valamely esz te rjét előnyösen 200° C-ra és csekély mennyiségű eszterleválasztó anyaggal, pl. maró nátronnal, melegítjük, A kivánt izovaleriansavesztert úgy is megkapjuk, ha 2 mol. izovaleriansavnak 1 mol. fenolftaleinual való keverékét piridin jelenlétében foszgénnel kezeljük. A fenolftaleindiizovalerianat fehér kristályos port képez, mely ellentétben a szabad fenólftaleinnel, benzolban és kloroformban könnyen oldódik. Nem oldódik nátronlúgban, de azzal hevítve lassanként megbomlik, mimellett a folyadék vörös színt •vesz föl. Olvadási pont 110° C. 2. példa. Fenolftaleindibutirat. 3 rész fenólftaleint 2 rész butirilklorid•dal, higítószernek, mint toluol, hozzáadásával vagy anélkül, addig hevítünk, míg a sósavfejlődés meg nem szűnik. Ezután •nátronlúggal való összerázás útján a reakciómasszát megszabadítjuk a változatlanul maradt kiindulási anyagoktól. Az oldószer elűzésénél a kivánt eszter amorf, könymyen porítható massza alakjában marad vissza, mely 60—75° C-nál olvad. Az eszter benzolban, kloroformban, acetonban alkoholban és jégecetben oldódik, ligroin•ban oldhatatlan; szódával és nátronlúggal -csak melegítésnél válik bomlás* közben lassanként vörössé. 3. p é 1 d a. Fenólftaleindiszalieilat. 6 rész fenólftaleint, 5 rész szalicilsavat, 3 rész foszforoxikloridot és 10 rész benzolt vízfürdőn addig hevítünk, míg az egész oldatba megy. Az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot egymásután vízzel és alkohollal kifőzzük. A visszamaradó eszter jégecetből kikristályosítható. Olvadási pont 195— 198° C. A fenólftalein szalicilsaveszter könnyen oldódik acetónban, benzolban és kloroformban, nehezen oldódik alkoholban, éterben és ligránban. 4. példa. Fenólftaleinkarbonát. 3 rész fenólftaleint piridinben oldunk és hűtés közben lassanként 10 rész 10%-os foszgénoldatot, pl. kloroformban, adunk hozzá. Tisztítás céljából a reakciómasszát egymásután higított savval, nátronlúggal és vízzel rázzuk és az oldószerhez petrolétert adunk, amikor is a kivánt eszter leválik. Olvadási pont bomlás mellett kb. 200—210° C. Ugyanezt a karbonátot megkapjuk akkor is, ha úgy, mint az 1. példában, szénsavklorid helyett valamely szénsavesztert, pl. fenólkarbonátot vagy guajakolkarbonátot engedünk fenólftaleinra hatni. Amint fönt megadtuk, a cserebomlás csekély mennyiségű marónátron hozzáadása által itt is lényegesen előmozdítható. A melegítést legcélszerűbben csökkentett nyomással foganatosítjuk. Hasonló módon előállíthatók a legkülönbözőbb más savak eszterjei, amelyek a fönt említett kategóriákba tartoznak. így fölemlítendő még a fenólftaleindi-fahéjsaveszter, amely jégecetből szép kristályokban válik le, melyek 181° C-nál olvadnak. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás enyhehatású hashajtószerek előállítására, jellemezve azáltal, hogy fenólftaleint izovaleriánsav, vajsav, szalicilsav ós szénsav anhidridjeinek, halogenidjeinek vagy eszterjeinek behatása által ismert módokon a megfelelő dieszterekké alakítjuk át. Pall&s részvénytársaság nyomdija Budapesten.