52726. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő telefonközpontokhoz

„ 4 — respondeálását akként is biztosíthatjuk, hogy valamely hozzávezetést, miután az egy sor tíz ki választóján (oly módon, hogy ezek kontaktusaival egymással szemben eltolva sem kapcsolva) átvezettük, eme sor utolsó kiválasztójától a következő sor első kiválasztójához vezethetjük, hol ugyanavval a kontaktussal kapcsolható, mellyel az előző sor korrespondeáló ki választójánál kopcsoltuk. Evvel a (pl, p2) elágazások válnak fölöslegesekké. A sorok kiválasztóinak korrespondeálása azonban akként is elérhető, hogy a hozzávezető vezetékek — miután azokat egy sor tíz kiválasztóján eltolt kapcsolással átvezettük — eme sor utolsó kiválasztójától a következő sor utolsó kiválasztójának ugyanahhoz a kontaktusához vezetjük és azután eme sor kiválasztóinak kontaktusain ellenkező sorrendben eltolva vezetjük át stb. Ily módon a (pl, p2) — elágaeási pontokat ugyancsak elkerüljük, ezenkívül pedig az egyes sorokat összekötő vezetékeket is megrövidítjük. A vezetékeknek egyik csoportból a másikba való átfogódzása az egész központon egyenleteden és folytonosan vezethető át úgy, hogy az utolsó (V) csoport (x, v) hozzávezető vezetékei az első (A) csoport megfelelő elfoglalatlanul maradt kontaktusaihoz vezethetők, de a csoportok egymásba fogódzása akként történhetik, hogy két vagy több csoportot különálló, nagyobb csoportokká egyesítünk. Ezenkívül az sem szükséges, hogy két szomszédos csoport fogódzzék egymásba, lehet egymástól távolabb fekvő csoportok között is az egymásba fogódzást létesíteni. Ekkor az elrendezés olyan is lehet, hogy valamely csoport hozzávezető vezetékei az előlfekvő kiválasztók különböző csoportjaiba nyúlnak át, miáltal a vezetékek összekeverése az egyes csoportoknál fokozottabb mértékben történik. Az 5. ábrán oly foganatosítási alak látható, mely azt tünteti föl, miként lehet az egyes csoportokhoz kevesebb hozzávezetővezetéket kapcsolni, mint ahány kontaktusa van egy-egy kiválasztónak úgy, hogy a kiválasztók mindegyik kontaktusához egyegy hozzávezető vezeték legyen kapcsolva. A megrajzolt foganatosítási alaknál föltételeztük, hogy mindegyik kiválasztónál egyegy sorban tíz-tíz kontaktus van a szabad hozzávezető vezetékek fölkeresése céljából alkalmazva, ezeket a kontaktusokat ismét függélyes pontsorok ábrázolják. A hozzávezetővezetékek száma kiválasztócsoportonkint 5%- Az (a) hozzávezető vezeték az (A) csoport (I) kiválasztójának (1) kontaktusához van kapcsolva és azután eltolva az (A) csoport összes (II, III) — kiválasztom át megy, innen a (B) csoport (I) kiválasztójának (1) kontaktusához megy és eltolva átmegy ennek összes (II, III) — kiválasztom. A (b) hozzávezető vezeték hasonló módon az (A) csoport (III) kiválasztójának (1) kontaktusától a csoport összes (IV, V) — kiválasztóin áttolva megy át, azután a (B) csoport (I) kiválasztójának (9) kontaktusához, (II) kiválasztójának (10) kontaktusához, (ül) kiválasztójának (1) kontaktusához és végül a következő csoport meg nem rajzolt (I) és (II) kiválasztójának (9) és (10) kontaktusához megy; az (n) vezeték a (V) csoport (II) kiválasztójának (1) kontaktusához, azután eme csoport (III, IV) — kiválasztóinál eltolva az (A) csoport (I) kiválasztója, (10) kontaktusához, a (II) kiválasztó (1) kontaktusához stb. egészen a (B) csoport (I) kiválasztójának (10) kontaktusához. Hasonló módon lehet kiválaeztócsoportonként tetszőleges számú hozzávezetővezetéket a kiválasztók összes kontaktusaihoz kapcsolni, mimellett az eltolás kiválasztóról kiválasztóra tetszőleges sorrendben történhetik. A rajz 6. ábráján végül a vonalkiválasztók hozzávezető vezetékeinek az előtte fekvő kiválasztók kontaktusaihoz eltolva történő kapcsolása látható, mely a föntebb leírt kapcsolási elrendezéssel kapcsolatban előnyösen alkalmazható. Ennél a kapcsolási elrendezésnél az (a) vezeték az (I) kiválasztó (1) kontaktusához, a (II) kiválasztó (10) kontaktusához, a (III; kiválasztó (9) kontaktusához stb. vezet, a (b) vezeték az (I) kiválasztó (2) kontaktusához, a (III) ki-