52707. lajstromszámú szabadalom • Harangnyelv

__ Megjelent 1911. évi julius hó 13-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jBh HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 52707. szám. XVI/g. OSZTÁLY. Harangnyelv. BOCHUMER VEREIN FÜR BERGBAU UND GUSZSTAHLFABRIKATION CÉG BOCHUMBAN. A bejelentés napja 1909 március hó 19-ike. Elsőbbsége 1S08 február hó 1-je. A szokásos harangnyelvekkel fölszerelt harangoknál az a tünemény mutatkozik, hogy a nyelv ütőteste, miután a harang már hangrezgésekbe jutott, még egy ideig a harang széléhez tapad úgy, hogy a ha­rang hangrezgéseit nem képes szabadon ki­fejteni. Innét ered a gyakran megfigyelt tisztátlan és csörömpölő hang. A találmány annak fölismerésén alapszik, hogy az ütő­testnek a harang széléhez való tapadását a nyelvnek az ütőtesttel összeköttetésben álló meghosszabbításai és a nehéz nyél okozzák. Míg ugyanis az ütőtest maga a rugalmasságnál fogva az ütés után azonnal viaszapattanni és a harangot szabaddá tenni törekszik, addig a harangot nem érintő meg­hosszabbítások és a nehéz nyél a nyelv ütési irányában tovább lengeni törekednek. A meghosszabbítások ezen tehetetlenségi nyomatéka oly erős, hogy egy ideig az ütőtestnek visszapattanási törekvését le­győzi, míg a meghosszabbítások kinetikai energiája is fölemésztve nincsen. A talál­mány ezeket a hátrányokat azzal szünteti meg, hogy az ütőtestet vele merev össze­köttetésben álló meghosszabbítások nélkül képezi ki és pedig úgy, hogy az sem lefelé, sem fölfelé nincsen meghosszabbítva. Ennél­fogva, a találmány szempontjából lényeges nemcsak az, hogy az ütőtestnek lefelé irá­nyuló merev meghosszabbítása nincs, hanem épen olyan fontos az is, hogy fölfelé irá­nyuló merev vagy nehéz nyele sincs, mert ez hasonló módon tehetetlenségi nyomaté­kánál fogva az ütőtestet egy ideig a harang szélén fogva tartaná. Ennek megfelelően a lényegileg golyóalakú ütőtestet lágy anyag­ból való hajlékony nyélre akasztjuk és a lefelé irányúló merev meghosszabbításokat teljesen mellőzök. A találmány értelmében a hajlékony él vagy esetleg hajlékony nyelek nincsenek n hajlékony nyelek alkalmazásánál már isme­retes módon csuklóra függesztve, hanem két szorítópofa közé vannak erősen befogva, amelyek lefelé a nyelv lengési irányában ivalakban szét vannak feszítve. Ezzel a nyelvnek csaknem súrlódásmen­tes fölfiiggesztését érjük el, mimellett a szorítópofák szétfeszített végei a nyelv haj­lékony nyeleit minden erősebb megtöréstől megóvják. Olyan bőrszíj pl., amely ezen szorítópofában leng, nincsen jobban igénybe véve, mintha olyan szíjtárcsán futna, amely­nek futókoszorúja ugyanolyan görbülettel van kiképezve, mint a szorítópefák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom