52661. lajstromszámú szabadalom • Elektromos izzólámpa U- vagy V- alakú megtámasztott fémszálakkal

— 2 -uak képzelt összekötő vonala esavaralakúnak vagy hasonlóan tekercseltnek vagy egyszerűen vagy többszörösen hajlítottnak átszik. Emellett ezen képzelt , vonal, pl, egy hengerköpeny fölületen vagy kúpköpeny fölületen vagy egy tetszőleges, pl. oysószeíjűen kidomborított vagy a közípeji összéhíéott forgási testnek $tb. köpenytólületéif elréödezetfnek tűhhétik elő és az ilyen köpenyfölületnek úgy a törtrészét, valamint annak egyszeresen vagy többszörösen egész kerületét képezheti. Geometriailag szólva a szál szárainak támaszpontjai ezen példáknál forgási fölületeken fekszenek, de a szál szárai nem azoknak meridiánjai irányában futnak, hanem azokkal szemben mindig hajlottak. A rajz 1. ábráján föltüntetett foganatosítási példánál azon legegyszerűbb eset van fölvéve, hogy az U-alakú izzókengyel számára való (a, b, c)-tartók a középső (d) támasztól kiindulva egy hengerfölületen közelítőleg szabályos csavarvonalban vannak elrendezve. A két szálszár majdnem párhuzamosan halad és a szálak a bennük rejlő rúgóhatás folytán érintik a tartókat, miáltal szabad mozgásuk korlátozva van. Ha a lámpa valamely tetszőleges ferde vagy függélyes helyzetben ég, akkor azt látjuk, hogy a szálaknak megakadályozott szabad mozgása folytán föllépő torlódások és hajlások mindig úgy mennek végbe, hogy a szomszédos szálrészeknek érintkezése majdnem teljesen ki van zárva. Ugyanaz történik akkor is, ha párhuzamos szárakkal biró Ü-alakú izzószál helyett V-alakú izzószálat alkalmazunk hajlott szárakkal. Hasonlóképen lehet a megtámasztást mindkét esetben nemcsak az említett középtámasztól, hanem, habár sokkal nehezebben, a falaktól kiindulva is eszközölni, pl. olyan horgok segélyével, melyek üvegpálcikákon be vannak olvasztva a körte falazatába. Lehet a kétféle tartót kombinálni is úgy, hogy a szálak egyidejűleg részben egy középtámasztól, részben pedig a körte falazatától1

kiitídulva tartatnak. Az így megtámasztott lámpák rövid ideig tartó égése után egy bizonyos helyzetben, pl.'vízszintes vagy függélyes vagy tetszőlegesen hajlított helyzetben, az egyes szálrészek^ az jzzfs által méglágyult "fémre a két-két tárfiaszpoűt között, -- mi méllett a a forrasztási vagy tapaszcsomópontok is ilyenekül tekintetnek — gyakorolt nehézségi érő folytán, lefelé irányított ívalakot vesznek föl. Ha már most a lámpa kiiktatásánál á lehűtés következtében a szálnak megrövidülése következik be, akkor az ív ezt kompenzálja, amennyiben laposabbá válik és ezáltal a szoros kifeszítést és ezzel a szál leszakadását megakadályozza. A támasztásnak ez a módja tehát a lámpa égésénél a fölületnek olyan elhelyezését idézi elő, hogy egyidejűleg a régi támasztási szerkezetnek a bevezetésben említett mind a két hátránya (a szálak elszakadása és azoknak rövid zárlata) majdnem teljesen el van hárítva. A lámpák ezáltal, bármilyen tetszőleges helyzetben, normális égési időt érnek el. Ezen eredmény a tartóknak és szálaknak azon különleges, tekerületes, a most leírt foganatosítási alaknál, pl. csavarszerűen kiképezett elrendezésének folyománya, melyben a kengyelalakú izzószálak sohasem lóghatnak szabadon mozoghatóan, amelynél ellenkezőleg azok mindig mindegyik tartónak egyik pontján fölfekszenek, akármilyen helyzetben legyen is az izzókörte. Emellett a szálak súlya folytán mérsékelt súrlódási ellenállás éretik el, mely megakadályozza, hogy a szál szára a lámpa bekapcsolásánál szabadon mozoghasson. Ezáltal pedig a szálnak az izzóvá válás által előidézett kiterjedése folytán torlódási tünemények jönnek létre és a nehézségi erő érvényesítheti hatását. A nehézségi érő arra törekszik, hogy valamennyi szálat párhuzamossá tegye és ennek folytán a leírt berendezésnél azoknak érintkezése ellen működik. I Továbbá alkalmat ad, hogy a szálak olyan ' ívalakú részeket képezzenek, melyek kom-