52597. lajstromszámú szabadalom • Forgóeke

járókerék középvonalától. Ha valamelyik dobot egészen a járókerék középvonalába helyezzük, ezáltal a szántási mélységet a hosszirányú egyenetlenségektől függetlenné tesszük. A 2. ábra szerinti elrendezés meltett például az (1., 3., 5) számú dobokat a kerékközépre helyezhetjük és ezzel a (2) és (4) dob kivételével ekeszerkezetünket a hosszirányú egyenetlenségek iránt érzéketlenné tehetjük, mint amely elrendezést oldalnézetben az 5. ábra, fölülnézetben pedig a 6. ábra láttatja. Ezt a célt azonban úgy is elérhetjük, hogy az (1., 3., 5) ekedobokat a járó kerekek előtti helyeiken meghagyjuk és mindegyiket külön kerékpárral hordatjuk, amely kerékpár tengelye a dob tengelyével közel egy vertikális síkba esik (7. ábra és 4. ábra). Ilyen mélységszabályozók a tranzverzális egyenetlenségeket is eléggé kiegyenlítenék, csakhogy ilyeneket a járó kerekek után akasztott dobokhoz alkalmazni nem lehet, mert a kiegyenlítő kerekek szántott földön járnának. Tekintettel arra, hogy a mélységszabályozó kerékpárok a szerkezetet lényegesen komplikálják és amellett a hátulsó dobokra nem alkalmazhatók, tehát az egész szántási terület mélységének szabályozására nem alkalmasak, egy új szabályozási módot alkalmazok, amely azon alapszik, hogy az egyes dobok egymást kölcsönösen egyensúlyban tartsák, ezzel a szántási mélységet az egész területen önműködően szabályozzák. Közelítőleg helyes föltevésnek kell lenni, hogy egy és ugyanazon talajban egy és ugyanazon mélységű és szélességű szántásnál az ekekések forgatása ugyanazt a kerületi erőt igényeli mindegyik dobnál és így ha két dob között olyan kapcsolatot állítunk elő, hogy azok kerületi ereje minden pillanatban egyenlő, úgy ezzel a két dobnál egyenlő szántási mélységet fogunk elérni. Ez esetben mindegyik dob a talaj fölszinétől számított egyenlő mélységben fog közelítőleg dolgozni, mert a dobok kis szélességei mellett a talajegyenetlenségek már nagyok nem lehetnek. A 8. ábra tünteti föl a szántás keresztmetszetét ezen utóbbi munkamód mellett, míg a 9. ábrán látjuk, hogy milyen volna a szántás, ha az eddigi ekeszerkezettel történnék a szántás, amelynél az egyetlen széles dob mindig párhuzamos a járó tengellyel. A 10. és 11. ábrákon látszik a találmány ezen részének egy kiviteli módozata, mely abból áll, hogy az ekedobok erőegyensúlyozó emeltyűkkel vannak egymással összekötve. A (2) és (4) dob között az (Ll), az(l, 3, 5) dobok között*pedig az (L2, L4) emeltyűk vannak beiktatva. A járó kerék előtti és utáni dobokat összekapcsoló emeltyűrendszerek a kiegyensúlyozandó dobok számával fordított arányban hosszúkarú (Hl, H2) himbákra vannak kötve. Ezen egyensúlyozási rendszerrel el van érve az, hogy valamennyi dob csak egyenlő mértékben lehet terhelve, vagyis, hogy a késekre működő erők minden dobnál ugyanakkorák. A himbák helyett a járókerék két oldalán elhelyezett emeltyűk kiegyensúlyozására vezető csigákat is használhatunk (KI, K2, 10. ábra), melyek átmérőviszonyainak megállapítására csak úgy, mint a himbakarok hosszviszonyaira a dobok száma mérvadó. A leírt egyensúlyozó berendezésnél kötélvagy láncfölfüggesztéseket tételezünk föl. Ezen fölfüggesztés mellett a dobok súlya alatt hatolnak a kések a földbe és ezek a súlyok szabják meg, hogy a késekre működő erők legfeljebb mekkorák lehetnek. Igen kötött talaj nagy dobsúlyt kíván meg. Nehogy túlságosan súlyosra kelljen a dobokat készíteni, sok esetben, nevezetesen igen kötött talajban és mély szántásnál előnyös lesz a flexibilis fölfüggesztés helyett a dobok és egyensúlyózó emeltyűik között merev rudakat bekapcsolni, ami azonban a berendezés működésén mit sem változtat. A merev rudakkal összekapcsolt teljes rendszer fölfüggesztése maradhat azonban flexibilis. A fölfüggesztő kötélnek vagy láncnak segítségével történhetik az összes doboknak együttes emelése és sülyesztése. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Forgóeke, jellemezve a szántási szélességnek megosztása által olyan dobokra,