52567. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence

ség még rendes, jó szerkezeti körülmények | között is a belső fölületen eredetileg nagyobb, mint a külsőn. Ez a különbség az ív eltorzulásának és az érintkező fölületek szétválasztásának arányában növekszik. Természetesen, ha adott mennyiségű energiának adott idő alatt való biztos átvitelére meghatározott nagyságú szénkeresztmetszet szükséges, az ily berendezés a követelményeknek nem felel meg, mert annak az átvitelt eszközlő keresztmetszete éppen kis hőmérsékletnél a legnagyobb, nagy hőfoknál ellenben a legkisebb. Az említett hiány kiküszöbölése céljából az íveket alkotó (d) elemek oly módon vannak kiképezve, hogy eredeti összeállításuknál egymás felé fordított fölületeik alsó részei nincsenek fizikai kontaktusban, amint azt a 2. ábra mutatja. Ennek következtében, ha az ív fölhevíttetett és ennek folytán kiterjed és fölemelkedik, amint a vonalpontozott (m) vonal jelzi, a (d) tömbök alsó részei egymással fizikai kontaktust képeznek és az ellenállás egész tömege elektromos tekintetben ki van egyensúlyozva. A tömbök egymás felé fordított fölületeinek alsó részei között lévő hézagok nagysága könnyen megállapítható, ha szokásos módon előállított amorf szén nyer alkalmazást, melynek átlagos kiterjedési és összehúzódási együtthatója meghatározott hőfokon belül elég pontosan meg van határozva. A hézagok nagysága különben gyakorlati kísérletek útján is eléggé megközelítően állapítható meg. Az említettek alapjául az a föltevés szolgált, hogy az ív vagy az ivek fölső részükön teljesen szabadok és merev sarkakra vagy egyéb darabobra támaszkodnak. A mellékelt ábrák Bierint azonban a két ív oly összetett ellenállást képez, melynek végei a kemence falazatára támaszkodó (e2), e3) sarkakra fekszenek föl. Az (e, el) sarkak meghosszabbítása az ívbe nyúló (e4, ed) tömbök, melyek az illető írek zárókövei gyanánt tekinthetők. Ennek következtében az eltorzulás egyenletesebben és nagy fölületre oszlik szét, melyet a pontozott (n, nl) vonalak jeleznek, mintha m ívek közepei szabadok volnának. Ezen elrendezés azonkívül még kiegyenlítésre való segédeszközt is nyújt és pedig azáltal, hogy a zárókőszerű sark kevéssé emelhető. Ez az eljárás még az ellenállás elemeinek összetartására is alkalmazható. Az ív elferdülése még azáltal is ellensúlyozható, hogy az (e2, e3) összekötő darabok a falazaton át kifelé nyúló alkalmas tűzálló (al) tartók által vannak alátámasztva, melyek a kemence kezelője vagy (a rajzon föl nem tüntetett) rúgalmas szorító berendezés által működtethetők. A leírásból kitűnik, hogy a találmány más alakú elektromos kemencéknél is alkalmazható, továbbá a találmány tárgyát képező javítások nem szorítkoznak kizárólag az itt ismertetett ellenállásra. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos kemencéhez való ellenállás, mely oly tömbökből áll, melyeknek egymás felé fordított fölületei eredetileg csak részben érintkeznek egymással, mi mellett az ellenállás oly módon van kiképezve és elrendezve, hogy a hő által okozott eltorzulás következtében az érintkezési fölület a tömbök között növekszik. 2. Elektromos kemencében több elemből álló, hajlított ellenállás, melynél az elemek oldalfölületeinek alsó részei eredetileg egymással nem érintkeznek. 3. Elektromos kemencében több elemből álló, hajlított ellenállás, melynél az elemek oldalfölületeinek alsó részei eredetileg egymással nem érintkeznek és csak az ellenállásnak a hő által okozott eltorzulása folytán képeznek egymással fizikai kontaktust 4. Elektromos kemence, mely hajlított ellenállással, az ellenállást végeinél fogva alátámasztó elektromos vezető darabokkal és oly beállítható tűzálló darabokkal van ellátva, melyek a kemence falán át kifelé nyúlnak és melyekre az említett elektromos vezető darabok fekszenek.