52552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálifémötvözetek előállítására

2 -litot a cellából eltávolítani, ezt megtisztítani, újból megtölteni és az üzemet újra elkezdeni. Az eddigi sikertelen eredmények oka tehát, amint kimutattuk, abban fekszik, hogy eddig a rossz hatásfok okát világosan nem ismerték és ennek következtében a hibát hamis helyen, ugyanis az elektrolit magas hőmérsékletében keresték és ennek következtében meleget akartak elvonni. Kísérletekből kitűnik, hogy gazdaságos eredmények elérése végett szükséges, hogy a kalódafém hőmérsékletét pontosan szabályozzuk. Azt találtuk ugyanis," "hogy pl. konyhasónak ólomkatódával való elektrolízisénél az utóbbi bizonyos hőmérséklethatár túllépésénél a képződött nátrium fölvételére tovább nem alkalmas és pedig már oly hőmérsékleten, amely azon hőmérséklet alatt fekszik, amelyen a nátrium önmagában a jelenlevő ötvözetből ledesztillálódnék. Ilyen esetben nátriumfölvétel többé nem következik be, sőt bizonyos körülmények között a már abszorbeált nátriumot ismét leadja és az elektrolízis folytán szabaddá váló nátrium ismét klórral egyesül és veszendőbe naegy, innen ered azután a kedvezőtlen eredmény. Másrészt megfigyeltük, hogy az áram kihasználás szempontjából káros, haakatóda hőmérséklete bizonyos minimum alá sülyed. Ez esetben az elektrolit és a katóda közötti határon szilárd konyhasó válik ki. A katóda-ötvözet bizonyos nátriumtartalmának a levált konyhasó a katóda-ötvözettel keverődik és pépet képez, amely további nátrium fölvételére szintén nem alkalmas és akkor is a tovább képződött nátrium ismét a klórral egyesül és elvész. A nátriumnak klórral való egyesülése azonban meleget fejleszt és azon téves benyomásra vezetett, hogy a rossz termelési hányad az elektrolit fölmelegedésére vezetendő vissza. Ezek az. új megfigyelések világosan mutatják, hogy az a föltevés, hogy az áramkihasználásnak hatásfoka az elektrolit hőmérsékletétől függ, nem helyes, hanem az első sorban a katódafém hőmérsékletétől függ. Ennek a ténynek fölismerése egyidejűleg megadjaamtak módját,hogy hogyankell azemlített hátrányokat megszüntetni, minthogy vigos, hpgyittnemaz elektrolitnak lehűtésevezet célhoz, hanem kizárólag a katódafém hőmérsékletének pontos szabályozása olyképen, hogy azt állandóan azon határok között tartjuk,1

amelyek esetről-esetre az alkalmazott elektrolitnál, az }

alfcajmazptt áyaissűrű? ségnél és a kívánt ötvözetnél az energiahasznosítás legjobb optimumát biztosítják. Ez a szabályozás időközönként a katóda lehűtését, bizonyos körülmények között azonban a katódához való meleghozzávezetést tesz szükségessé. Elképzelhető azonban, hogy közvetlen meleg elvezetés és hozzátezetés nélkül a készülék úgy van szerkesztve, vagy az üzem úgy vezethető, hogy a kátódafém hőmérséklete a kívánt határok között maradjon. A találmány lényege abban áll, hogy az első sorban a katódafém hőmérsékletét pontosan szabályozzuk, anélkül, hogy először az elektrolit hőmérsékletére tekintettel lennénk. Ezt a célt különböző módon érhetjük el. A katódafémet vagy alkalmas készülékekkel kötjük össze, amelyeken keresztül szükség szerint hűtő- vagy melegítőfolyadékokat, pl. megömlesztett ólmot vezetünk keresztül vagy pedig a katódához megfelelő mennyiségű ötvözet eltávolítása mellett új katódafémet adunk, amelynek más a hőmérséklete, mint a katódáé és ily módon a kívánt szabályozást érjük el. Gyakorlati példák kedvéért fölemlítjük. A föltaláló egy más bejelentésében oly eljárás és készülék van ismertetve, amelynél elektrolitikus cellában előállított ólomsátriumot bele közvetlenül összekötött desztilláló készülékben oly módon bontunk meg, hogy a nátriumot ledesztilláljuk, míg az ólmot az elektrolitikus cellába visszafolyatjuk. A jelen eljárás foganatosításánál ezzel a készülékekkel már most akképen dolgozunk, hogy a cellába visszafolyó ólom hőmérsékletét alkalmas fölhevítés vagy hűtés útján akképen szabályozzuk, hogy az csak annyi meleget visz a készülékbe vissza, amennyi a katódának adott körül-