52534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cyanhydrogén előállítására
— 2 -a szabályos körforgást végző gázkeverékből | a fölös hydrogént állandóan elvonjuk s így a gázkeverék nitrogén-koncentrációját csökkentő hydrogénszaporulatot elkerüljük. A fölös hydrogént a gázkeverékből a következő eljárások szerint vonhatjuk el: 1. A hydrogén-, nitrogén- és szénhydrogénből álló gázkeveréket diffúziónak vetjük alá. Ekkor valamennyi gáz oly gyorsasággal diffundál ugyanazon részleges nyomás alatt, amely sűrűségének négyzetgyökével fordított arányban áll. A diffúzió által tehát a gázkeverékből oly gáz vonható el, amely túlnyomó részében hydrogénből áll. 2. A hydrogént katalyzis révén oxydáljuk, miközben a reakciót csakis a hydrogénre szorítjuk. Ha oxydáló anyagul levegőt használunk, úgy a gázkeverékbe egyidejűleg nitrogént is viszünk bele. 3. A gázkeveréket elégtelen mennyiségű oxygénnel elégetjük, amikor is, ha az oxygént levegő formájában hozzuk a keverékbe, ismét egyidejűleg nitrogént is adagoltunk hozzá. 4. A gázkeveréket oxydokra hagyjuk hatni, olykép szabályozva a reakciót, hogy ezeknek redukálása csupán a hydrogén rovására történjék. Az eljárás kivihető azonban például akként is, hogy a nitrogén-, hydrogén- és szénhydrogénből álló gázkeveréket előmelegítjük és azután villamos árammal igen magas hőfokra hevítjük. Ezután a forró gázkeveréket lehűtjük és belőle a keletkezett cyanhydrogént megfelelő módon elvonjuk. A fölös hydrogénnek elvonása már most oly módon történik, hogy a gázáramot két •egyenlőtlen részre osztjuk. A nagyobb részt visszavezetjük a reakció-térbe, a kisebb részt viszont oly helyre vezetjük, ahol a benne foglalt energiát másképen, például kalórikusan hasznosítjuk. A reakció-térbe vezetett gázkeverékhez ezen elvezetett rész pótlására megfelelő mennyiségű nitrogén- és szénhydrogénből álló keveréket vezetünk. Ily módon elérjük, hogy a villamos izzítás, felé haladó gázkeverék hydrogénkoncentrációja sohasem lép bizonyos határon túl. Ez•áftnl továbbá egyidejűleg azt is megakadályozzuk, hogy más ártalmas gázok, mint pl. szénoxyd, argon stb., amelyek különböző okokból állandóan belejutnak a gázkeverékbe, fölszaporodjanak és a reakció lefolyását zavarják. Az újonnan bevezetett gázokkal összekeveredett gázkeveréket előmelegítés után ismét elektromos hevítésnek vetjük alá. Az elvezetett, valamint a reakció következményekép lekötött gázok pótlásául a reakciónak újonnan alávetett gázkeverékbe tiszta nitrogén helyett levegőt is vezethetünk. Tekintettel ugyanis arra, hogy a gázkeverék megosztása után a körforgást tovább folytató nagyobb rész az újonnan hozzávezetett levegő oxygénjéhez viszonyítva mindig jelentékeny hydrogén-többletet tartalmaz, belátható, hogy ezen oxygén a hydrogénnel, anélkül, hogy a reakciót gyakorlatilag zavarná, vízzé ég el. A levegő alkalmazása tehát azon előnnyel kapcsolatos, hogy a gázkeverékben foglalt hydrogénnek egy nagyobb része távolítható el, mint tiszta nitrogén alkalmazása esetén. Ebből kifolyólag azon szénhydrogén-menynyiség is, amely a körforgást végző gázkeverékből a villamos hevítés utánahydrogén-koncentráció lecsökkentése céljából elvonandó, megfelelőleg kisebb lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás cyanhydrogén előállítására szénhydrogén- és nitrogéngázból körforgásban nitrogén-, hydrogén- és szénhydrogénekből álló gázkeverék erős fölhevítése, erre következő lehűtése és a keletkezett cyanhydrogénnek a reakcjógázokból való leválasztása útján, azáltal jellemezve, hogy a reakciókeverékből a hevítés folytán a szénhydrogének bomlása következtében folytonosan előálló káros hydrogénfolösleget a cyanhydrogén leválasztása előtt vagy után állandóan elvonjuk. 2. Az 1. alatti igényben védett eljárás egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a hevítésnek alávetett s a keletkezett cyanhydrogéntől megszabadított gázke-