52499. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

2 -5. ábra az alap- és tolólap íölülnézete, a 6. ábra a védőgyűrű metszete az 5. ábra A-A vonala szerint, a 7. ábra az orsótartó oldalnézete az alaplap fölött és a 8. ábra az oldalsó vezetőkarokkal ellátott zárócsavartok fölülnézete. Az (a) munkalemezt (1., 2., 3. és 4. ábra) körülveszi a védősüveg, amelyen belül a szenek hajtóberendezése van elrendezve. Ezen (a) munkalemezen keresztülmegy az előretolást szabályozó (c) csavarorsó, amelynek alsó vége a (d) tartóba (7. ábra) van ágyazva, míg ez utóbbi ellentartóvasak segélyével két (e) cső alsó részén van megerősítve. Ezen (e) csövek, amelyek egymással szemben vannak elrendezve, fölső végeikkel az (a) munkalemezbe, alsó végeikkel pedig a védőgyűrű (f) alaplapjára vagy tolattyúlapjára vannak ágyazva, amely utóbbi a (h) széntartóvezetőpálcák átvezetésére (g) nyílásokkal van ellátva. Az (e) csövek egyikébea jelen találmány szerint a fényívet képező (i) pálca van forgathatóan ágyazva, amely keresztülmegy az (a) munkalemezen és amelynek fölső végére a (j) kar van erősítve. Ezen (j) kar villaalakú belső végébe a forgatható (k) kar nyúlik be, amelynek szemben fekvő (1) karja a két (n) elektromágnes (m) horgonyát hordja (2., 3. és 4. ábra). Az (1) kar az (m) horgonyon túl meg van hosszabbítva és egyrészt az (o) csavarórúgóval, másrészt a (p) légszivattyúval áll összeköttetésben. Az (in) horgonyon belül az (1) kar (q) kapcsolókilincset hord, amely az (r) rúgó révén az (o) csavarorsó fölső végére ágyazott, finom fogazott (s) kapcsolókerékkel áll kapcsolatban. A fényívet képező (i) pálca alsó végével szilárd összeköttetésben áll a hozzátartozó (e) csövön oldalt keresztülmenő (t) emeltyű, amely (u)-nál (5. ábra) meg van osztva és amelynek két része egymással szigetelten össze van csavarolva. Ezen (t) emeltyűvel csuklós összeköttetésben áll a (v) tolattyú, amely a fényívet képező (i) pálca forgásánál az oldalsó (w) sineken belül az ismeretes (f) alaplap vagy tolattyúlap fölött eltolható és (x). nyílással van ellátva, amelyen az oldalt eltolható szén keresztülmegy. Az (x) nyílásnak megfelelő és az (f) alapban levő (y) nyílás eliptikusan van kiképezve úgy, hogy az egyik szénnek a másikkal szemben való eltolását lehetővé teszi. A védő (z) nyílása, amint az a 6. ábrán látható, az (f) alaplap két (y) nyílása irányában az oldalakon le van lapítva vagy befelé boltozva úgy, hogy ezeken a helyeken a védőfalak (1) vastagodásai keletkeznek. Ezen vastagodások a középen, ahol a legerősebbek, a leghatásosabban fogják a fényív által fejlesztett meleget visszasugározni. Továbbá a meleg egyrészét a vastagodások függélyesen lefelé sugározzák ki, miáltal a fényívnek iránya megadatik. Azonfölül a védőgyűrűben mágneses áramok keletkeznek, amelyek egyszerű gyűrűalaknál minden hatás nélkül önmagukban kiegyenlődnének. A védőfaladat vastagodásai folytán azonban ezen áramok egyrésze összegyűjtetik és a fényívhez harántirányban iparkodik kiegyenlítődni. Ezen hatása legnagyobb ott, ahol a vastagodások a legerősebbek. A (c) csavarorsón ismert módon a (2) zárócsavartok van elrendezve, amelyen, amint az a 2. ábrában oldalnézetben és a 8. ábrában fölülnézetben látható, egymással szemben két (3) zárókar van csuklósan alkalmazva, amelyek az orsó csavarmeneteibe kapaszkodnak és a csavartok lefelé szorításánál a csavarmenetből kiemelhetők úgy, hogy a széntartó fölhúzóberendezését körülvevő armatúrának eltávolítása után a széntartók gyorsan fölhúzhatok. A leírt berendezés működési módja a következő : A (c) csavarorsó ismert módon lehetővé teszi, hogy a (2) csavartok (3) zárókarjainak az orsó csavarmeneteiből való kiiktatása után a széntartókat gyorsan fölhúzhassuk, míg az utóbbiak a fölső orsóvégre erősített (s) kapcsolókerék segélyével a két (n) elektromágnes (m) horgonyától, amely elektromágnesek közül az egyik a főáram mágnesét, a másik a mellékáram mágnesét