52467. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ívlámaelektródák között való ívfény előállítására

— 2 — 18. ábra egy szénpárt tüntet föl, melynél a test csak szabad végén van a két szénnel kötve. A 19. ábra egy szénpárt tüntet föl, melynél a test hosszában két félre van osztva és mindkét fél egész hosszában a két szén egyikével van kötve. A 20—23. ábrák a testnek különös kiviteli alakjait mutatják szöget képző szenekkel kapcsolatban. A 24—25. ábrák a széntestnek a 21—23. ábrákban leírt elrendezését párhuzamos szenekkel kapcsolatban ábrázolják. Az 1. ábrában (1) egy testet jelent, mely egész hosszában benső érintkezésben áll a (2) pozitív és a (3) negatív szénnel. Ez a test a szén égő vége felé fordított végén a (4) vezető réteggel van ellátva, mely szintén mindkét szénnel érintkezik. Ha a lámpa ki volt kapcsolva és bekapcsoljuk, akkor az áram a (4) rétegen át kis mennyiségben közvetlenül a (2) szénről juthat a (3) szénhez. Az áramnak a (4) rétegen való ezen áthaladása azt okozza, hogy az (5) fényív magától egész közel a (4) réteghez, sőt esetleg ezzel érintkezve keletkezik és azután kifelé, az 1. ábrában föltüntetett helyzetbe megy át. Ha az (l) test és a (4) réteg helyes szerkezetűek és az utóbbi tényleg mindkét szénnel érintkezik, akkor a fényív képződése az áram zárása után oly gyorsan történik, hogy a (4) rétegnek valószínűleg bekövetkező fölhevülése nem figyelhető meg. Jelen találmány bejelentője ezen, kísérletileg számos esetben újból és újból megállapított önműködő ívképződést azzal magyarázza, hogy a (4) réteget körülvevő levegőnek ionizációját tételezi föl, mi által az áramnak az egyik elektródáról a másikra való, fényív képében való áthaladása lehetségessé válik. A (4) réteg tehát az 1. ábrán föltüntetett elrendezésében a jelen találmány lényegét képező test. Az (1) test az áramnak az egyik elekródáról a másikra való közvetlen áthaladását lehetőleg ne engedje. Az eddigi kísérletek szerint célszerűnek bizonyult az, hogy az fi) testet ásványokból és pedig porrá zúzott azbeszt és tégelygrafit keverékéből állítsuk elő, melyek közül az első rossz vezető, a másik jó vezető. Pl. tíz gramm azbeszt és tizenkét gramm tégelygrafit keveréke, valamint öt rész tégelygrafitnak, öt gramm azbesztpépnek és két gramm aluminiumoxidnak keveréke is jónak bizonyúlt. A keverés aránya lényegében azon testek vezetőképességétől függ, melyeket egymással keverünk. Azbeszt és grafit választásánál, melyek közül az első rosszul, az utóbbi jól vezet, az adott keverési arányok is csak példák, mivel mindkét testnek vezetőképessége származásuk, illetve előállításuk helye szerint különböző. Több anyag keverékéből, például azbeszt, grafit és aluminiumoxidból álló testnél kötőanyagul víz is kielégítőnek bizonyult. Azbeszt és az elektromos fényív közelében nem ömleszthető vezető, pl. grafit keverékének használata azt az előnyt nyújtja, hogy a gyújtórúd a'fényív hatása alatt nem csöpüg le. A csekély mennyiségű fémoxid hozzáadása által a gyújtórúd vezetőképessége a rúdnak a fényívhez közelebb fekvő végén az elektromos ív hevítő hatása alatt fokoztatik anélkül, hogy az olvadási fok károsan növeltetnék. Ezáltal több lámpát lehet egymás után kapcsolni. Ha az 1. ábra szerinti lámpa ég, akkor mindkét elektróda rendesen lassanként megemésztik és ugyanily gyorsan köretkezik be az (1) testnek elfogyása is. A fényív befolyása útján azonban az (1) szigetelő rúd mellső {4) fölülete is abban a mértékben, amelyben maga a rúd fogy, megváltozik úgy, hogy az már mérhető mennyiségű áramot bocsát át az egyik elektródáról a másikra. Ez az árammennyiség azonban, mint megállapítható volt, csak csekély ahhoz képest, melyet a fényív fogyászt. | Ha a lámpát kikapcsoljuk és tetszőleges J idő multán ismét bekapcsoljuk, akkor az áram előbb az előző fényív által előállított (4) rétegen áthalad és ezáltal új ív képződését idézi elő. Egy ily szénpár első gyújtásánál azonban a (4) réteget vagy egy