52421. lajstromszámú szabadalom • Dugaszoló-, ill. palackzárógép

egymástól és a (37) szerszámfogótól független mozgásokat is végezhetnek. A 10. és 11. ábrában föltüntetett dugasz a rendszerint parafából készült (74) zárótárcsából, a reá erősített (75) fémkupakból és az ezzel kapcsolt (76) fogógyűrűből áll. A (76) fogógyűrű rendszerint egy darabot képez a (75) kupakkal; e két részt pl. a (77) híd köti össze. A fogógyűrű a vízszintes (78) karimából, a fölfelé hajlított (79) részből és a kifelé hajlított (80) záróperemből áll. A (75) kupak gyűrűs bordákkal bír, melyek a dugasszal koncentrikus (81) hornyot határolják. A (76) fogógyűrű szabad végével egyesített (82) gomb (83) gyűrűs alja a kupak (81) gyűrűs hornyába illik és ezáltal a gyűrűt a (75) kupakhoz viszonyítva, központosítja. Az (54) dugattyú alsó része a (82) gomb domborulatával fog össze és ezáltal a gyűrűt központosítja, míg a belső (55) hüvely a gyűrű vízszintes (78) peremét leszorítva, a (74) zárótárcsát a (85) palackszáj (84) hornyába sajtolja. A külső (56) hüvely a gyűrűt először keresztülszorítja a palackszáj szűkített részén és azután a gyűrű (80) záróperemét a belső (86) palackhoronyba préseli. A lezárandó palackot a (B) palacktartóra helyezzük és a zárótárcsát kézzel vagy alkalmas készülékkel a palackszájra illesztjük. Ekkor a (C2) lábitót leszorítjuk, úgy hogy a (C) tolattyú és vele a (D) szerszámfej lemozog, mikor is a palacknyak a (42) rész (49) öblébe s végül a palackszáj az (50) horonyba kerül. Ha a szerszámfej most tovább sülyed, akkor a (44) rúgó összeszorul úgy, hogy a (42) rész visszaszorul a {4) cső (39) végébe és (45) válla elhagyja a (41) peremet. A szerszám további sülyedésekor már most az (54) dugattyú a (82) gombra ütközve, ennek révén a (76) gyűrűt központosítja a (74) zárótárcsán s ezután a (73) rúgót összeszorítva, egy ideig nem követi a szerszámfej lemozgását. Majdnem ugyanakkor, mikor az (55) belső hüvely a gyűrű (78) karimájához és a szerszámfej tovább sülyed, a zárótárcsa a palacknyak (84) hornyába szoríttatok. Ezen nyomás kifejtésekor a (65) rúgó szükségképen enged úgy, hogy a szerszámfej további lemozgásakor már most az (56) külső hüvely ujjai a belső hüvely ujjainak alsó végéhez érve (12. ábra) a zárógyűrűt a palackszáj (86) hornya alá szorítják. Minthogy a (37) szerszámfogó golyós csukló módjára fordulhat el, a palack még akkor is pontosan centrálódik, ha nem is lett helyesen a (B) tartóra állítva. Fölöslegesnek látszik megemlíteni, hogy a zárási műveletnél a szerszámfej mozgását a szerszámfogóval a (6) rúgó közli. Megemlítettük már, hogy a (7) vánkosrész a szerszámfejben eltolódhat. Hogy már most a főrúgó feszültsége a palack magasságához alkalmazkodjék, a (11) szorítóhüvelyt úgy képezzük ki, hogy csak akkor működjön, mikor a szerszámfej már egy kellő darabbal sülyedt úgy, hogy a legalacsonyabb palack is képes lesz a (7) vánkosrészt a 3. ábrabeli helyzetbe emelni. A (11) hüvely csak akkor fogja meg a vánkosrészt, mikor a szerszámfej löketének 8/4 részét már elvégezte; ekkor a (11) hüvely a (7) vánkosrészt megfogja, nem akadályozza azonban a (20) kar további mozgását úgy, hogy a (7) vánkosrész a szerszámfejjel együttesen mozog most már lefelé és a (6) rúgó révén átviheti a szerszámfogóra a záródugasz besajtolásához igényelt erőt. A (11) hüvelyt a (20) kar működteti, mely a (22) csap révén elfordulva, a (11) hüvelyt a (15) bütyökgyűrűk révén összehúzza. A (31) rúgó már a (7) vánkosrész megfogása előtt többé-kevésbbé összeszorul, a (7) vánkosrész kiengedése után pedig azt a rendes helyzetbe viszi vissza. A (6) rúgó úgy választható meg, hogy többé-kevésbbé engedékeny legyen és a palackok különböző hosszúságát kiegyenlítse. A rúgónak ezen igényen túl való kompressziója már csak fölösleges erőtöbbletet igényelne, ami elkerülendő. A (B) palacktartót természetesen úgy állítjuk be, hogy a palackok átlagos magasságának feleljen meg, amellett azonban a gép maga 35 mm.-nyi magasság-különbségeket elbír, vagyis ennyivel rövidebb palackok is zár-