52406. lajstromszámú szabadalom • Kavaró berendezés pörkölőkemencékhez
(4. ábra) a kellő helyzetbe beállítottuk, ezek helyesen fogódzanak egymásba. A tömítést aszbeszt vagy más tömítő anyag végzi úgy, hogy az összekötő csavarok meghúzása után hűtőfolyadék el nem veszhet. Az egyes tengelyszakaszok akként vannak összeállítva, hogy a hűtőcsatornák égyenes vonalban egymás folytatását képezzék. Hogy az (A, B, C, D, E) és (45, 46) csatornákat kényelmesen tisztogathassuk, a tengely végén (34) csapok vannak alkalmazva (1. és 2. ábra), melyek egyegy hűtőcsatornába vezetnek úgy, hogy ezeket egymásután lehessen a gőzvezetékkel kapcsolni és hogy ily módon a csatornákat ki lehessen fúvatni. A tengely középső csatornájának alsó végén (37) iszapfogó van kiképezve (2. ábra), melyet a (39) zárósüveg és (38) csap zár el. Ebben az iszapfogóban a durvább tisztátlanságok ülepednek le, melyek (D) bevezető csatornában mennek lefelé úgy, hogy nem juthatnak el a csatlakozási helyekig, hol az irány megtörése következtében a hűtő folyadék átáramlását akadályozhatnák. A hűtőfolyadék a középső ( )) csatornán közvetlenül a legalsó tűzhelynek a (37) iszapfogó fölött lévő fenekéig áramlik lefelé, az (A, B, C, E) csatornákon fölemelkedik, a kavarókarok (45, 46) csatornáin átáramlik és azután a (37) elvezető csőig fölemelkedik. Mindegyik (A, B, C, E) csatornához egy-egy külön kavarókar tartozik. A kavarókarok végein alkalmazott kavarócsapok akként vannak alakítva, hogy zegzug vonalban legyenek elhelyezhetők. Ezzel azt érjük el, hogy egyetlen kavarókar végezheti azt a munkát, melyet két ismert szerkezetű kavarókar végzett eddig ugyanoly nagyságú mezőben A kavarócsapok két részből állanak, ezek közül a fölső (49, 50) részek az alsó (48a) részek tartóit képezik (3., 4. és 5. ábra). A 7. ábra az (50) tartó elölnézete, az (51) hornyok' a (43a) keverőcsap (53) harántdarabja vezetésére szolgálnak (13. ábra). Mikor az (53) haránt darabot az (51) horonyba betoljuk, a (48a) csapot a kellő helyzetbe állítjuk, ekkor a ferdén elvágott (54) fölület a (49) tartó alsó (52a) fölületére fekszik. Amint a kavarókar előre mozog, kavarócsapjai a tartóék vezetékeibe szorosan beleszorulnak. A (49, 50) tartók (7—12. ábra) fölváltva bal- és jobboldalt állanak ki a karokból úgy, hogy a két oldal kavarócsapjai között meglehetős köz marad. Ennek következtében lehetetlenné válik az ércnek megszorulása a csapok között, mi sűrűbben elrendezett csapok esetében könnyen megtörténhetik. Annak következtében, hogy a csaptartók fölváltva bal- és jobbfelé le vannak hajlítva és ezért zeg-zug vonalban vannak elrendezve, az érc megmunkálása igen tökéletesen történik. Ha csak kevés vízzel rendelkezünk, vagy ha a víz sókat és savakat tartalmaz, a vízhűtést alkalmazni nem lehet. Másrészt, ha a kénsav előállítására szolgáló gázokat magas hőmérséklettel akarjuk elvezetni, egyenesen szükséges, hogy a kavarókarokat ne hűtsük, hogy a gázok kellő hőmérséklettel jussanak a Glovertoronyba. Hogy ezeket a viszonyokat figyelembe vehessük, a kavarótengelyeket a 30. ábrán látható különleges módon képezzük ki. Ezt a tengelyt egy darabból öntjük és alsó végén (87) átvezetésekkel és a (89) acéldugók részére kúpos (88) fúratokkal ellátott, a friss levegő bevezetésére szolgáló nyílásokkal vannak kiképezve, melyeken át a levegő bejut és üreges tengelyben fölemelkedik és a fölső végén (90) csavarokkal fölszerelt (91) csövön távozik. A (84) harántcsatornák magassága az egyes tűzhelyekének felel meg, ezek mindegyike elég magas ahhoz, hogy a bennük elhelyezendő (72, 72a) kavarókarok (16-—19. ábra) vagy (78a) vakarós kavarok (21—23. ábra), vagy (P) tartók (24., 25. ábra) magasabbra vagy mélyebbre helyezésére módot nyújtsanak. Minthogy az egyes kavarok, illetve kavarócsoportok egymástól függetlenek, mindegyiket igen egyszerű módon, a tűzhely különleges alakjának megfelelően lehet beépíteni. A kavarók emelése és sülyesztése a következőképen történik. A kavarókarok végfejei azonos módon
