52344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ötvözetek előállítására

— 2 -ben történő beolvasztását. Ezek a hulládé- | kok a legtöbb esetben acélból és folyasz- .< tott vasból, tehát oly vasból állanak, mely rendkívül tiszta és lehető kevés ként és foszfort tartalmaz, miért is minőségi öntöttvas előállításra kiválóan alkalmasak volnának, ha szénítésük és sziliciumozásuk könnyen volna végezhető. Ez a föltétel azonban nincs teljesítve, a brikettek a kúpkemencében szenet, szilíciumot, mangánt stb. egyáltalában nem vesznek föl, miért is az acél- vagy folyasztott vasforgácsokból az eddig szokásos módon előállított briketteket csak kis, 10Vo-nál nem nagyobb mennyiségben lehetett alkalmazni. Az eddig szokásos módon előállított brikettek használatának további hátránya az, hogy a velük együtt adagolt nyersvasból a szén, szilícium, mangán stb. kiég, mert a brikettek az adalékban ép úgy viselkednek, mint a nyersvassal kiváló minőségű öntvények előállítása céljából már eddig is adagolt acéldarabok, vágadékok stb. Ezeknek az anyagoknak csakis az a céljuk, hogy az öntvény minőségét javítsák, miért is sok esetben kívánatos volna, hogy a nyersvassal együtt nagyobb mennyiségű acélt olvasszunk be. Az acél mennyisége azonban ebben az esetben sem lehetett több az adalék 5—10%ánál, mert az acél olvadási pontja a nyersvasénál jóval magasabb, úgy hogy ha az acélt is meg akartuk olvasztani, ez annyi időt vett igénybe, hogy a szén, mangán és szilícium a nyersvasból is kiégett és az öntöttvas kéntartalma növekedett. Föntebb leírt eljárásom alkalmazásával ezeket a hátrányokat elkerüljük, mert a brikettek a szenet és szilicimut már maguk is finoman elosztott állapotban, finom por alakjában, az acéllal vagy folyasztott vassal bensőleg keverve tartalmazzák, úgy hogy a szenet és szilíciumot az izzó, de még szilárd acél könnyen föloldhatja és ezek az acél olvadási pontját csökkenthetik. Ezenkívül a szén és szilícium olvasztás közben a levegő és szúró láng hatása ellen védve van, tehát el sem éghet és teljesen az acélba kénytelen belépni. Ezt a hatást avval, hogy az adagolásnál a nyers vashoz az acéldarabokon, vagy a szokásos módon és nem a találmányom szerint előállított acélbriketteken kívül még faszén- vagy ferrosasiliciumdarabokat is adunk, el nem érhetjük, mert a kupolakemencében az acél a szénnel és ferrosziliciummal nem érintkezik, elég bensőlega és a szén és szilícium az acéldarabokba, illetőleg acélbrikettekbe be nem léphetett. Ennek következtében a nyersvas az adalékból az acél előtt olvad ki és szilícium az acél megolvadása előtt elég. Eljárásom foganatosítási alakja ebben az esetben a következő: Az acél- vagy folyasztott vasforgácsokat fölaprítjuk és hideg állapotban finom faszén-, ferroszilicium- és kovasavporral (homokkal) stb. keverjük. A keverési arány megválasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy a beolvasztásnál a szén és az acélba vagy folyasztott vasba bevezetendő többi anyag majdnem kvantitatív módon megy át, illetve a sziliciumtartalom még nagyobb is fog lenni, mint az adagolt ferrosziliciumnak megfelelő sziliciummennyiség, mert az eljárásnál alkalmazott szilikátok sziliciumtartalmának egy része szabaddá válik, mint azt kifogástalan kémiai analízisekből lehet következtetni. Az így előállított keverékhez most már oly kötőanyagot adunk, melynek olvadási pontja nem alacsonyabb, mint az ötött vasé, előnyösen vizüveget vagy boraxot, melyhez mangánszuperoxidot kevertünk. A vízüveg egyidejűleg salakképező anyag gyanánt szerepel ós alkálitartalma következtében a . rozsdásodást is meggátolja, mi azért fontos, ! mert a földolgozandó forgácsok mindig rozsdásak és az oxid káros hatása minőségi öntött vasnál különösen szembetűnő, úgy hogy eltávolítása nagyobb mennyiségű salak képezésével igen kívánatos. Az ekként előállított keveréket alkalmas sajtókban darabokká sajtoljuk, melyeket szárítás után a kupolakemencében közönséges nyersvassal keverve beolvasztunk. A használt acélbrikettek mennyisége az adalék 50%-a, sőt több is lehet, az előállított öntött vas annál tisztább, illetve an-