52329. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kazántápláló emeltyűkaron elrendezett üreges testtel

2 1. ábra annak előlnézetét, a 2. ábra annak az 1. ábra A-B vonal szerinti metszetét mutatja a 3. ábra egy emeltyűs szeleppel biró kiviteli alak, a 4. ábra a esővezeték bevezetésének egy módosított kivitelét mutatja, míg az 5—7.ábra egy harmadik kiviteli alakot tüntet föl elölnézetben, alaprajzban, illetve oldalnézetben. A szelep a (H) kétkarú emeltyűvel van kapcsolva, amely emeltyű egyik karján a (G) súly van elmozgathatóan fölerősítve, míg az ellenkező emeltyükaron a (B) tartány van elrendezve, mely az (rl, r2) továbbá (r3, r4) csövek útján oly módon közlekedik a kazánnal, hogy a (B) tartány a normális vízállás elérésénél vízzel telik meg, és az ekkor előálló túlsúly következtében sülyed. Az emeltyű — mint egy mérlegkar — tehát elfordul és a szelepet zárja. Az (r3, r4) hozzávezető csövek úgy vannak elrendezve, hogy általuk a szerkezetnek a szeleporsó körül való elforgása nem gátoltatik. Ez tömszelenceszerű vezetékek, vagy csuklók és könyök-, vagy tömlőkapcsolások által, valamint rugalmas csövek stb. alkalmazása által érhető el. Lehetséges továbbá valamely emeltyűs szelepet, vagy ehelyett oly elektromos kapcsolást működtetni, mely a szivattyú motorját mozgásba hozza. Az emeltyű meghosszabbítása, vagy a (B) tartány megnagyobbítása által oly erőnyomatékok nyerhetők, melyek által a bonyolódottabb kazántápláló berendezések működtetéséhez szükségelt nagyobb erőteljesítmények létesíthetők. A tartányba torkolló kettőscsövek helyett egy egyszerű cső is alkalmazható, ez esetben az (rl) cső elesik. Épen úgy az elzárás a kazánon is változtatható, avagy csak egyetlen egy cső hozatik a kazánnal kapcsolatba, amely a normális vízállás magasságában torkollik a kazánba. Magától értetődik, hogy ezen cső ismeretes módon fölülről fog a kazánba bevezettetni és tetszésszerinti mértékben emelhető vagy sűlyeszthető. A berendezés működési módja a következő : Az (r4) cső állandóan a kazán vízterével kapcsolatos ; az (r3) cső az elérendő vízállás magasságában van a kazánba bevezetve. Ha az (r3) cső vízben áll, a gőz a (B) tartányban lecsapódik és e tartány megtelik vízzel és a súlynövekedés folytán mindaddig sülyed, míg a szelep vagy egyéb hasonló bezárul. Ha az (r3) cső torkolatát a víz már nem éri, hanem ez a gőztérben áll, úgy a gőz a (B) tartányba áramlik, a vizet kiszorítja, mivel a (B) tartány a kazán normális vízállásánál magasabban fekszik. Mivel most a (G) ellensúly nehezebb, az emeltyűnek ezen része emeltetik, és a szelep ismét nyittatik. Az 5—7. ábra szerinti kiviteli alaknál á kazántérrel való kapcsolat az (r3, r4) fémtömlők segélyével van létesítve. (V) a szelepház, amelybe a tetszésszerinti kivitelű szelep van beépítve, mely a (B, G) emeltyűkaroknak lengése és ezeknek a (4) orsóra való befolyása által működtetik. A (4) szeleporsó az (5) tömítőszelencén át nyúlik a szelepház belsejébe. Ezen szabályozónak működése egyébként az előbb leírt szabályozóéval megegyezik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kazántápláló, emeltyűkaron elrendezett üreges testtel, melynél az egyik az üreges testbe vezető cső a normális vízszín alatt, a másik a normális vízszin fölött torkollik a kazánba úgy, hogy az üreges test a vízállás szerint fölváltva gőzzel vagy vízzel telik meg, jellemezve azáltal, hogy az emeltyűnek forgási pontja közvetlenül van a szeleppel kapcsolva, miáltal csak egyetlen egy tömítőszelence alkalmazása szükséges. 2. Az 1. igénypont szerinti kazántápláló kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a közvetlenül a táplálószelepet működtető forgási csap a víz és a gőz számára egy-egy fúrattal bír, amelyekbe egyrészt az üreges testhez vezető