52301. lajstromszámú szabadalom • Vándorrostély lengő rostélyelemekkel

dobokra támaszkodnak, elkezdenek lengeni, miáltal a rajtuk lévő tüzelőanyag önmozgást nyer. Egyúttal az egész tüzelőanyagréteg lazulni kezd és a salak nem sülhet oda úgy, hogy a levegő kényelmesen juthat el a tüzelőanyag rétegébe, minek következtében az elégetés tökéletesebb lesz és a rostélyfölület könnyen tisztítható. Bizonyos esetben célszerű a tüzelőanyagot a rostély hátsó fölületén torlasztani, mely célból egy második (il) hajtórúd (1. ábra) van elrendezve, mely rúd fogazásának iránya a mellső rostélyrész fogazásával ellenkező fogazással bir. Mihelyt a közbenső dobok a hátsó rostélyrészhez eljutva (h) fogaskerekeikkel az (il) hajtórúdba kapcsolódnak, a III. nyíl irányában kezdenek elforogni, tehát az előbb jelzett forgási iránnyal ellenkező irányban. Szükség esetén célszerű lehet a rostélytestek önmozgását a közbenső dobok által bizonyos uton félbeszakítani, ami azáltal érhető el, hogy az (i, il) fogazott rudakat nem hagyjuk átfutni úgy, hogy a (h) fogaskerekek azokból kikapcsolódnak. A fogazott rudak helyett külön hajtóláncok is alkalmazhatók. Hogy a 2. ábrában föltüntetett excentrikusan ágyazott közbenső dobokkal és központosán ágyazott rudakkal biró rostélynál az excentrikus ágyazás folytán esetleg előálló beszorulásokat megakadályozzuk kétkét excenter egymáshoz képest 90°-al el van tolva. Ha tehát egy rostélytest vízszintes középállásban van, akkor a két szomszédos rostélytest egyenletesen leng ki. Az alsó rostélypályán ezen foganatosítási alaknál a rostélytestek tetszőlegesen állhatnak be; csak azon átfordító kerék áthaladásánál, mely azokat ismét a fölső rostélypályára átvezeti, történik gondoskodás arról, hogy egymáshoz képest ismét a régi helyzetbe jussanak. Ez vagy beirányító hengerek vagy beirányító hajtóművek segélyével történik, melyek a rostélypályát a fölső egyenesbe átvezető átforgató kerék fölött vannak elrendezve. A rostélynak a 3. ábra szerinti foganatosítási alakjánál, valamennyi rostélyrúd excentrikusan, a közbenső dobok közül azonban fölváltva mindig egy központosán, egy pedig excentrikusan van ágyazva. Az ismertetett találmány lényegét, mint a 8. ábra mutatja, természetesen rézsútos vándorrostélyokon is alkalmazható. A szállító láncoknak a 7. ábra szerinti kiemelkedő csapágyfejekkel való ellátásánál célszerű a (k) ill. (kl) csapágyfejeket az egyes (b) rostélytestekaek és a (c) közbenső doboknak, ill. lengőtesteknek kicserélése céljából leszerelhetően kiképezni. A 11—13. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a lengő (b) rostélyrudak között elrendezett (b) dobok nem kerek, hanem szögletes, célszerűen rhombikus keresztmetszetűek és részben vagy egészben egyes, a tengelyre rátolt korongokból állanak, melyek vagy a rostélynak végein, ill. hosszoldalain, vagy pedig tetszőleges más helyen megfelelően alakított üregekkel ellátott (f) vezető sinekbe kapcsolódnak. Ezen síneknek (i2) üregei a (d) dobkorongszögleteknek megfelelő alakkal bírnak. Hogy a rostélydobok egyenletesen mozogjanak el a rostélylánc előrehaladása alatt, a (d) korongnak és a megfelelő (i2) kivágások akként vannak egymáshoz képebt eltolva, hogy az állandó kapcsolódás biztosítva van. A föltüntetett foganatosítási alaknál a rostélynak hosszoldalain két-két (f) vezető sin van elrendezve, külön egymáshoz képest eltolt (i2) kivágásokkal és ennek megfelelően mindegyik rostélydobon két-két megfelelően eltolt rhombikus korong foglal helyet. Ahelyett, hogy a rostélyfölület mozgását forgó dobokkal létesítenők, a közbenső rostélytesteket közvetlenül azáltal is mozgathatjuk megfelelően, hogy a megfelelően alakított vezető sineken csúsztatjuk át és akként képezzük ki őket, hogy a többi rostélylánc által szabadon hordott rostélyrudak közbenyúlnak, amit a 14—16. ábrák szerinti foganatosítási alak föltüntet. Az (e) tengelyek körül lengő (d) rostélytestek egy darabból állanak és a fent fésűszerűen vannak kiképezve. Alsó részükkel oly (i4) vezetősíneken mozognak, melyek hullámos csúszó fölületekkel vannak ellátva. A rostélytestek természetesen egyes részek-