52258. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltóállítókészülék

szén szakíttatik meg, ahol s zikrázástól eredő üzemzavartól nem kell tartani. A rajz egy, a találmány ismérveivel bíró váltóállító berendezést mutat be. A rajzban (1) és (2) a váltóállító motorok gombolyítáisai, (3) az átkapcsoló kapcsolókarja, amely átkapcsoló a!só helyzetében a (4, 5) és fölső helyzetében ,a (6, 7) érintkezőket hidalja át. A (3) kapcsolókar működtetését a (8) tekercs eszközli, melynek egyik kapcsa a munkavezeték (9) elszigetelt részére, míg másik kapcsa magára a (10) munkavezetékre van kötve. Az (5) és (7) érintkezők a (10) munkavezeték mellett elrendezett (11) érintkező sínhez vannak kötve. A (12) tekercs, mely arra való, hogy a (3) kapcsolókart fölső helyzetében megfogja, a (6) érintkező és a (2) munkatekercs közé van iktatva. A berendezés a következőképen működik: Ha a kocsi a nyíllal jelzett irányban kikapcsolt motorokkal halad át a munkavezeték érintkezőin és ha az áramszedő a (9) vezetékrészt érinti, semmi hatás sem lép föl, mert az áram útja a földhöz ;a kormányhengerben meg van szakítva. A (3) kapcsoló kar tehát alsó helyzetében marad. Amint az áramszedő a (11) érintkezel, vezetékhez ér, a (10) vezetékből áramot vezet belé, ahonnét (5) érintkezőn, (3) kapcsolókaron, (4) érintkezőn és (1) váltóállító, motoron át a földbe megy. Ekkor a váltó nyelve pl. balra állíttatik ác, föltéve, hogy már nem állott ott. Ha ellenben a kocsi ugyanazon irányban^ mint az elébb, bekapcsolt motorokkal halad át e helyen, akkor, mihelyt az áramszedő a (9) vezetékrészt érinti, a (10) munkavezetékből áram megy a (8) tekercsen, a (9) vezetékrészen, az áramszedőn és a kocsi motorain át a földbe. A (3) kapcsolókart, a (8) mágnestekercs fölemeli és a kapcsoló a (6) és (7) érintkezőket áthidalja. Amint az áramszedő a (11) érintkezőhöz ér, a (10) munkavezetékből íáramot vezet át a (11) érintkező vezetékbe, mely-1 bői áz áram a (7) érintkezőn, (3) kapcsolój karon, (6) érintkezőn, a (12) tekercsen és a ! (2) váltóállító motoron át a földbe folyik. I E motor a váltót jobbra állítja át. Minthogy e motor árama a (12) tekercsen folyik keresztül, azért a (3) kapcsolókar még akkor is megmarad fölső helyzetében, amikor az áramszedő a (9) elszigetelt vezetékrészt elhagyja. Amint az áramszedő a (11) érintkező vezetéket elhagyja, a váltóállító motor áramköre megszakad, a (12) tekercs árama kimarad és a (3) kapcsolókar alsó helyzetébe visszaesik. Értékes e berendezésnél az az üzembizj tonság, mely abból származik, hogy a (3) j kapcsolókar csak akkor változtatja meg j helyzetét, amikor az áthidalandó (4, 5) és I (6, 7) érintkezők árammentesek. Ennek kö-i vetkeztében szikrák és olvadási sérülések azokon nem léphetnek föl. SZABADALMI IGÉNY. Önműködő elektromos váltóállító berendezés, melynek átkapcsolóját az áthaladó kocsi egy, a munkavezetéktől elszigetelt rövid vezetékdarab segélyével kormányozza aszerint, hogy a kocsimótorok be vannak-e kapcsolva, vagy sem, azáltal jellemezve, hogy a váltóállító mótor az áramot egy, a munkavezeték mellett elrendezett külön érintkezőkészüléken át kapja, miközben az átkapcsolót egy, a váltóállító motor áramával táplált segédtekercs az átváltott helyzetben megfogja. (I rajzlap melléklettel.: 'ALkAft rfK/ VfcN> : MVOMOAJ* -1UOAPM fi*