52256. lajstromszámú szabadalom • Készítmény acélosítási célokra

_ 2 — hatást egyáltalán nem fejt ki. Az ammoniumkloridnak bármily arányban való hozzáadása a közönséges szénben mint kokszban nem fejt ki figyelemre méltó hatást mint cementáló közeg, amennyiben az ammoniumklorid fölbomlik és elillan mielőtt a keverék az acél karbonizálását létrehozó hőmérsékletet elérL A faszénhez körülbelül 5%-ban oly energáló keveréket is adtak hozzá, mely körülbelül kalcinált szódából és mészből áll, azonban az ilymódon kapott acélosítóanyag a faszén nagy ára miatt költséges, másrészt a kalcinált szódának és mésznek, ily kis százalékban való alkalmazása a faszénnek karbonizáló hatását nem növeli jelentékenyen. A mésznek és kalcinált szódának az említett kis százalékban való alkalmazása a faszénnek már jelenlévő karbonizáló hatását támogatja ugyan, azonban az említett anyagok nem szolgáltatnak gyakorlati acélosítóanyagot, hanem hatékony karbonhoz, mint kőszénhez vagy kőszóntermékekhez adatnak hozzá. Azt találtam, hogy olcsó és hatásos cementáló anyagot állíthatunk elő, ha közönséges kőszenet vagy kokszot kellő arányban mésszel és kalcinált szódával vagy egyenértékű anyagokkal keverünk. Az alábbiakbaü néhány oly különböző keverék és arány van leírva, melyeket kielégítőnek találtam, mimellett. a keverék arányainak változásával változó eredmények is föl vannak említve. Ha kevés karbont tartalmazó acélt vagy vasat zárt edényekben szemcsés állapotú kokszba vagy kőszénbe pakolunk és az acélosítási folyamatoknál rendesen használt hőmérsékletnek teszünk ki, akkor a fém kis mértékben, vagy egyáltalán nem karbonizáltatik. Különösen kőszén használatánál többnyire egy igen vékony kemény külső réteg képeztetik, azonban egy esetfa an sem áll elő oly mélyre hatoló acélosítás, hogy ez az egyszerű nyers karbonizáló anyag kereskedelmi használatra alkalmas lenne. Ezek a karbonizáló anyagok, eltekintve a karbonizáló hatás hiányától, azért nem bírnak gyakorlati értékkel, mert a fém fölületét megtámadják, amennyiben a beágyazott fémrészek a tapadó szénrészecskékkel való burkolás folytán káros korroziónak és megtámadásnak vannak kitéve. Ha szemcsés állapotú kőszénhez vagy kokszhoz körülbelül 5% oltatlan meszet vagy oltott meszet adunk, akkor a karbonizáló anyagnak a fölületet megtámadó tulajdonsága eltűnik. A fém most teljesen tisztán kerül ki a hevített keverékből, nem bír odatapadt részecskékkel és lehűlés után rendkívül kemény, azonban nem mély acélosítást mutat. Ha több, körülbelül egészen 35%-ig menő meszet adunk a széntartalmú anyaghoz, akkor a karbonizálás mélysége növeltetik, azonban még mindig nem elegendő ahhoz, hogy e keveréket oly hatásos cementálóanyaggá tegye, mint amilyen a csont vagy bőr. Ha szemcsés állapotú kőszénhez vagy kokszhoz körülbelüi 5% kalcinált szódát vagy ezzel egyenértékű anyagot adunk, akkor azt látjuk, hogy az ebben a keverékben hevített acél oly karbonizált réteggel bír, mely szép tiszta, korlátolt mélységű és lehűlés után meglehetősen kemény. A réteg azonban nem oly tiszta és nem oly kemény, mint csont alkalmazásánál. Több, például 10% kalcinált szóda vagy hasonló hozzáadásánál a fölület még tisztább, azonban még mindig nem oly tiszta, mint csont vagy mész-koksz keverék használatánál, mimellett a karbonizált réteg époly mély mint csont alkalmazásánál, azonban a lehűtés után megközelítően sem oly kemény. Ha a kalcinált szóda hozzáadását még jobban, körülbelül a kőszén vagy koksz súlyának 40%-áig növeljük, akkor a karbonizált réteg még mélyebb és fölülete még tisztább, azonban keménysége csak korlátolt marad. Azt találtam, hogy szemcsés állapotú koksznak vagy kőszénnek mérsékelt menynyiségű kalcinált szódával és mésszel vagy egyenértékű anyagokkal való keverésénél oly cementáló keveréket kapunk, mely legalább oly karbonizáló hatással bír, mint a csont és mely rendkívül kemény, szívós és tiszta karbonizált réteget eredményez. E