52255. lajstromszámú szabadalom • Készítmény acélosítási célokra

hozható. Ha karbonizáló közeg gyanánt poralakú mészkőnek és tapadószénnek keverékét alkalmazzuk, akkor a szón karbonizáló tulajdonsága kissé megjavíttatik és egyidejűleg a nyers mészkő, előttem ismeretlen módon, a beágyazott aeélrészek fölületeinek korrozióját és oxydálását okozza. Ha ellenben a keveréket cementálóanyag gyanánt való használata előtt elkokszosító hőmérsékletnek tesszük ki, akkor a nyers mészkő mésszé alakíttatik át, mely kiváló hatásos energálóanyagot képez és a fémfölületeket is tiszta, meg nem támadott állapotban tartja. Világos, hogy az említett módon előállított mészkoksznak mésztartalma a levegő hatásának kitéve hydráttá vágy karbonáttá alakul át, amikor a kokszot a használat céljából szemcsés állapotba hozzuk, azonban az emellett képződött kálciumhydrát vagy karbonát értékes energáló és a fölületet védő sajátsággal bír, mellyel a nyers mészkő nem rendelkezik. A széntartalmú anyagban föllépő előnyös változás példája gyanánt a következőt említem. A közönséges tapadó szénnek karbonizáló hatása igen csekély és inkább a beágyazott acélrészek fölületét megtámadja és ahhoz hozzátapad. Az ebből a szénfajtából előállított közönséges koksz gyakorlatilag véve nem bír cementáló hatással és szintén a fémfölületekhez tapad, valamint ezeket megrongálja. Ha azonban e közönséges kokszhoz megfelelő mennyiségű szénsavas nátront és meszet adunk, akkor kielégítő cementálóanyagot kapunk. Ha a szénsavas nátront és a meszet a kokszhoz az elkokszosítás előtt adjuk hozzá és az ilymóáan kapott kokszösszetételt használjuk cementálási célokra, akkor azt találjuk, hogy e® á feokszösszetétel nagyobb cementálóhatással bír, mint az egyazon mennyiségű energáló anyagokkal kevert közönséges koksz. Ennek következtében föltételezhetjük, Hogy maga a szén vagy ennek valamely alkatrésze a kokazolófolyamat alatt előnyösen magváltozik, és pedig a pótlékot jelenléte következtében. E változás mibenlétét nem tudbm biztosan, azonban föltételezhető, hogy az a szén nitrogénvegyületeinek a jelenlévő nátrium és kálciumvegyületek által való fönntartásából vagy fixálásából ered. Kielégítő cementáló összetételt állíthatunk elő a következő módon: 100 s. r. tapadó kőszenet, mely annyira fölapróztatott, hogy 3 mm. nyílású rostán áthalad, 10 s. r. poralakú szilárd szénsavas nátront és 15 s. r. finom poralakú mészkövet alaposan összekeverünk és körülbelül 870° C. hőmérséklet mellett elkokszosítunk, a kapott kokszösszetételt fölaprítjuk és oly nagyságú darabokra rostáljuk, mint amily nagyságban az acélosító anyagok forgalomba hozatnak. A leírt folyamatban mind a három alkatrész változásokon megy át. A szén elkokszosodik és ezenkívül valószínűleg a szénsavas nátron vagy a mészkő jelenléte folytán előnyösen megváltozik. A szénsavas nátron valószínűleg nátriumoxyddá redukáltatik. A mészkő kalcináltatik. Azonban természetes, hogy a nátrium és kálciumoxyd a levegő behatásának kitéve, újból karbonáttá alakul át. Egy másik példa gyanánt 100 s. r. szemcsés alakra hozott nem tapadó kőszénnek vagy koksznak, 15 s. r. szénsavas nátronnak és 10 s. r. preparált kálciumkarbonátnak keverékét zárt kazánban körülbelül 925° C. hőmérsékletre hevítettem. Emellett a nátriumkarbonát megolvadt és a széntartalmú anyagot telítette, valamint bizonyos mértékben a kalciumkarbonátot a széntartalmú anyag pórusaiba magával vitte. Magától értetődik, hogy a benső keverékek előállítására szolgáló eljárás foganatosítására más széntartalmú anyagok és energálóközegek is alkalmazhatók. így például bariumkarbonát és tapadó kőszén bensoen keverhető, elkokszosítbató és szemcsés állapotba hozható. A nyersloaj desztillálásánál kapott aszfalt a végleges desztillálás előtt különböző energáló anyagokkal keverhető, azon célból, hogy olajkokszot állítsunk elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás acélosítási vagy cementálási célokra való anyagok előállításában, jellemezve azáltal, hogy az e célra használni