52139. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa
- 2 — hornyokkal láthatjuk el, melyekbe a massza belép ós a két elektródát összetartja. A 6. ábra szerint a (e) réteg által egymástól elválasztott két elektródát a nem vezető (e) burkolattal egységes testté lehet összekötni; a burkolat a fényív által elégethető anyagból áll. A burkolat helyett gyűrűk, bevonatok stb. alkalmazhatók. Az elektródák a burkolat megtámasztására esetleg bevágásokkal láthatók el. Az eddig ismertetett példáknál föltettük, hogy a közbenső réteghez por vagy szemcsék alakjában fém adagoltatt. A 7. ábra szerint a közbenső réteg az elektródákhoz párhuzamosan haladó (f) nyílással van ellátva és ezen csatornába vagy fémport vagy (g) fémrudat vezetünk be. Esetleg lehet a közbenső rétegben több ily fémmel kitöltött csatornát elrendezni. A 8. ábra szerint fémszövetből vagy fonatból való szalagot rendezünk el a közbenső rétegben. A fémtestet nemcsak magában a közbenső rétegben lehet elrendezni, hanem a 9. ábra szerint az egyik vagy másik elektródán (h) bevonat alakjában is lehet alkalmazni. A közbenső réteg ezen esetben csak grafitból és valamely kötőanyagból állhat. A szeneken alkalmazott fémbevonat nem veszi szükségkép azokat teljesen körül, hanem esetleg a szenek egymás felé fordított oldalain (h') szalagok alakjában alkalmazható, mint ahogy azt a 10. ábra keresztmetszetben mutatja. Ily ívlámpák gyakorlati kivitele sokfélekép eszközölhető. így pl. a két elektródát a közbenső réteggel az (i) talpban rendezhetjük el (11. ábra) és úgy csatolhatjuk a talp fenekéhez és falához, hogy a lámpa külön szorítók alkalmazása nélkül megfelelő foglalatba való becsavarolás útján égethető. A12. ábra szerint több elektródapárt közös foglalatban is lehet elrendezni, melymeglevő izzólámpafoglalatba illik, hogy ily módon különböző feszültségek számára alkalmas égőtesteket nyerjünk. Ily elektródák (13. ábra) a (k) tartóban (1) rudak útján függeszthetők föl úgy, hogy fölülről lefelé égnek. A fényt az (m) reflektor lefelé veti. A 14. ábra szerint az elektródák vízszintes irányban esetleg reflektorkép szolgáló (n) lemez alatt az (o) tokon belül vannak elrendezve. Az elektródáknak bármely más tetszőleges irányt is adhatunk. A feszültség foka szerint egy vagy több elektródapárt lehet egy és ugyanazon tokban elhelyezni. A 15. ábra két elektródapárral ellátott lámpát ábrázol. 16. ábra szerint a lámpa teljesen körülzárt és légritkított (p) tokban van elhelyezve és az elektródák, illetve hozzávezető sodronyaik az izzólámpáknál szokásos módon a lámpa talpába forrasztatnak be, amelyen a (q) foglalat van alkalmazva, mellyel a lámpa meglevő izzólámpafoglalatba illeszthető. Hogy ily lámpáknál az elektródák leégése után a foglalat, illetve a tok megsérülését elkerülhessük, a fényívet el lehet oltani, ha az elektródák bizonyos pontig elhasználtattak. Ezt azáltal érhetjük el, hogy az egyik vagy mindkét elektródánál (17. ábra) nem vezető anyagból való (r) közbenső dat rabot alkalmazunk, melynek útján az elektródákhoz való áramhozzávezetés eszközöltetik. A 18. ábra szerint az elektródák között nem vezető, el nem égő anyagból való (s) közbenső darabot alkalmazhatunk, mely szintén a fényív meghosszabbítását ós végül elszakadását és eltolását vonja maga után. A 19. ábra szerint az elektródák úgy vannak alakítva, hogy egymástól való távolságuk a foglalat felé nagyobbodik, ami által ismét a fényív kioltása idéztetik elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos ívlámpa egymás mellett elrendezett, egymástól réteg által elválasztott elektródákkal, azáltal jellemezve, hogy az első gyújtás ismeretes módon az elektródákat összekötő mesterséges híd által, minden további gyújtás azonban egy önmagától képződd fémes híd közvetítésével történik, mely a fényív behatása által az elöttevaló kapcsolásnál képeztetik.
