52129. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromágneses sugárzóenergiának (elektromágneses hullámoknak) irányítására

— 2 — és egyrétegű szolenoid, melynek (TI) hoszszúsági tengelyét azon irányba kell beállí- < tani, mely irányba elektromágneses hullámokat kisugároztatni kivánunk. Az (Sl) és (S2) a rezgőrendszernek (oscillatornak) szikraközeit jelentik, melyek a szolenoid valamely menetébe a menetnek folytatólagos részeiként vannak behelyezve. A vázlatban föltüntetett rezgőrendszer Marconi-féle oscillatort ábrázol ugyan, ámde a kisugárzó szolenoid bármely más rendszerű rezgőrendszerrel is táplálható, ha a rezgőrendszer tetszőleges számú szikraközeit a | szolenoidnak valamely menetébe vagy meneteibe ennek, illetőleg ezeknek folytatólagos részeiként úgy helyezünk be, hogy egy fél rezgésidő alatt az elektromos áramlás a szolenoidon végig egyirányban történjen. Legcélszerűbb a szikraközöket szimmetrikusan, vagyis úgy helyezni el, hogy azok a szolenoid két végétől egyenlő vezetői távoliságban legyenek. (Cl)1

és (C2) a szolenoid végére alkalmazott szívó sűrítőket jelentik. Ezeknek kettős szerepük van, a) az áramerősséget a szolenoid egyes meneteiben közel egyenlővé teszik; b) a szolenoidot a rezgőrendszerrel összehangolják. Evégből kapacitál suk tapasztalatilag úgy választandó, hogy a rezgőrendszer és a szolenoid elektromos rezgései ráhangzásban legyenek. A kisugárzó szolenoid a rászerelt (Cl) és (C2) sűrítőkkel együtt nyilt sűrítőkört alkot. A fölfogó állomáson antenna (légvezeték) gyanánt alkalmazott fémvezető légszigeteléssel és alkalmas forgatást megengedő rögzítő szigeteléssel készített kétmenetű és egyrétegű szolenoid, melynek (T2) hosszúsági tengelyét azon irányba kell állítani, mely irányból elektromágneses hullámokat fölfogni kivánunk. (H) tetszőleges hullámjelzőt (kohérer, elektrolitikus cella, mágneses detektor stb.) jelent. . A (C3) és (C4) szívó sűrítők részint az indukált elektromos rezgések áramerősségének a szolenoid különböző részeiben való egyenlősítésére, részint az (ö) változtatható önindukciós tekerccsel együtt a fölfogónak az érkező hullámokbal való összehangolására valók. A (H) hullámjelzőt a fölfogó szolenoid bármely részébe helyezhetjük ugyan, azonban legcélszerűbb szimmetrikusan, vagyis a lC3) és (C4) sűrítőktől mért egyenlő vezetői távolságban helyezni el, mint a vázlatban van. A fölfogó szolenoid a rászerelt (C3) és (C4) sűrítők, valamint az (Ö) változtatható önindukciós tekerccsel együtt zárt sűrítőkört alkot. Ügy a föladó, mint a fölvevő szolenoid meneteinek ia rajzon folytonos vonallal kihúzott részei a rajzlap síkja alatt, a hoszszúsági tengely pedig a rajzlap síkjában fekvőnek képzelendő. Szükséges, hogy a fölfogó szolenoid meneteinek átmérője a kisugárzó szolenoid meneteinek átmérőjét sokszorosan meghaladja. A föladó és fölvevő szolenoidok hosszúsági tengelyét rendszerint horizontális síkban irányíthatjuk a közlekedő állomás felé. Természetes, hogy úgy a föladó, mint a fölvevő szolenoidok hosszúsági tengelyének megfelelő irányba való fordítását elkerülhetjük, ha úgy a föladó, mint a fölvevő állomáson több, tetszőleges irányokba előzetesen beállított helytálló szolenoidot szerelünk. Jelen találmányom tárgyát alkotó berendezésnek az elektromágneses hullámok irányíthatóságán kívül még az az előnye van, hogy a föladó és fölvevő állomás egymással, továbbá a föladó állomás kisugárzó szolenoidja a tápláló rezgőrendszerrel (oszcillátorral) finoman összehangolható. Ezen két tényező, úgymint az irányítási és az öísszehangolás, nagy mértékben biztosítja a továbbítandó telegrafikus vagy telefonikus üzenetek titokban tartását. SZABADALMI IGÉNYEK. Berendezés elektromágneses sugárzó energiának irányítására, jellemezve úgy a föladó, mint a fölfogó állomáson an-