51819. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzkondenzátorokon

— 3 -az utóbbiak egymáshoz, párhuzamosan vannak elrendezve és a (d) fal vagy diafragma fölött mindegyikük szűk hosszúkás, vagy ékalakú, kis keresztmetszetű (k) csatornában végződik. A (d) fal vagy diafragma (ro) lyukasztásai a (c) tér középrészétől kezdve, ahol az (e) kibocsátás fekszik a kondenzátor végén, fokozatosan nagyobbodnak azon célból, hogy a levegővel telt párák a <c) tér összes részeibe belépjenek a (b) főkondenzálótér (g, h, i) szakaszainak azon részeiből, ameiyek az (e) kibocsátástól legtávolabb fekszenek. A leírt elrendezés következtében a levegővel telt párák a kondenzvízzel együttesen gyakorlatilag véve egyenletesen és simán áramolnak át a kondenzátorszakaszokon és közvetlenül, valamint egyenletesen a (c) térbe vezettetnek, amelyből az (e) kivezetésen át kiszivatnak. Továbbá a leírt (f) vezetőlemezeknek használata folytán nemcsak az áramlás egyenletes az (n) kondenzátorcsövek fölületén, hanem az áramló közegek az (m) kibocsátónyílások felé és azután a (c) térbe fokozatosan koncentráltainak, miáltal a levegővel telt párák a kondenzátoron való áthaladásuk közben nem torlódhatnak össze és az áramlás nem zavartatik meg úgy, hogy levegővel kevert páráknak a jelenlevő állapotok által megengedett legegyenletesebb áramlását és a legnagyobb hőmérsékletcsökkenését biztosítjuk. Ezek az értékes gyakorlati előnyök az ezidőszerint rendszerint használt szerkezetekkel nem érhetők el. A 3. és 4. ábra az 1. és 2. ábrában föltüntetetthez hasonló kondenzátorszerkezetet mutat. Az eltérés csak az, hogy az (a) főkondenzálótérnek a fáradt gőz részére való (al) bevezetése az egyik oldalon van elrendezve és a főkondenzálótér lefelé fokozatosan csökkenő keresztmetszettel bír, azaz ékalakú úgy, hogy a (b) kondenzálótérnek szélső (g) és (i) szakaszai áz alsó végen jobban össze vannak húzva, mint a kondenzátornak az 1. és 2. ábrán látható köralakii kiképezése mellett. Az (f) lemezek a kondenzálótérnek megfelelő alakban vannak kiképezve. Az 5., 6. és 7. ábrában föltüntetett körkeresztmetszetű kondenzátor a (b) főkondenzálótérrel bír, mely úgy, mint az 1. ábrában az (f) osztólemezek által párhuzamos (g, h, i) szakaszokra van fölosztva; a kondenzátor továbbá az aránylag kisebb (o) kondenzálótérrel bír, melyben a levegővel telt párák tovább kondenzáltainak. A kondenzátor ezenkívül a végső esőmentes (c) térrel van ellátva, mely (e) légkibocsátással bír. A második (o) kondenzálóteret a (d) fal vagy diafragma választja el a főkondenzálótér (g, h, i) szakaszaitól, melyekkel az (o) tér az egyik oldalon a hosszúkás (p) nyíláson át és a szűk hoszszukás (k) csatornán át közlekedik. Az (o) tér másik oldala az (r) válaszfal (q) lyukain (6. és 7. ábra) át a (c) kivezetőkamrával áll kapcsolatban. A hosszúkás (p) nyílás egyenletes keresztmetszetű, míg a (q) lyukak az (r) falnak az (e) kibocsátással szemben lévő közepétől az (o) tér végei felé nagyobbodnak azon célból, hogy a levegővel telt párák a (p) bevezetéstől a (c) kivezetőtérhez lehető harántirányban haladjanak át az (o) teren, mint ezt a rajzon nyilak jelzik úgy, hogy gyakorlatilag véve az (o) kondenzálótérben az (s) vizcsöveknek egész hűtőfölülete fölhasználható a párák koridenzálására és a levegőnek a lehető legnagyobb mértékben való hűtésére. A kondenzvíz a (g, h, i) kondenzálószakaszokból a levegővel telt párákkal együtt a szűk (k) csatornán és a (p) nyíláson át vezettetik be a második (o) kondenzálótérbe, melyből a kondenzvíz a külön (t) kibocsátáson át vezettetik el, míg a levegővel telt párák az (o) kamrán harántirányban a (c) kibocsátótérbe szívatnak és azután a légszivattyúhoz vagy hasonló készülékhez haladnak. A 8. és 9. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a második és kisebb (o) kondenzálótér a hosszirányú (u) vezetőlemezzel van ellátva, mely a kondenzátor egyik végétől csaknem egészen annak másik végéig terjed úgy, hogy két párhuzamos csatorna képeztetik, melyeket a (v) nyílás köt össze. A párhuzamos csatornák egyike a (d) fal vagy diafragma (p) nyílásán át a főkön-