51551. lajstromszámú szabadalom • Készülék fotográfiai másolatok készítésére
- 4 — A 15. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál nincs külön közegre szükséges az egymásba fektetett szorítók rögzítésére, mert az egyik szorító (71 ) kiugrása a másik szorító (24) hornyaiba hatol. Lemeznegativek helyett filmeket is másolhatunk, ha ezeket átlátszó lemezre fektetjük. Minthogy a szorítók a negatív szélén csak kevés helyet igényelnek, ennélfogva olyan pozitivokat is készíthetünk, amelyek a lapnak csak egy részét födik, amely esetleg excentrikusan fekszik és amelynek nem másolandó része kinyúlik, mint pl. levelezőlapoknál. Ilyen esetben a fényérzékeny papirost vagy a levelezőlapot az átlátszatlan papirosból készült (23) borítékba teszszük, amelynek egyik oldalán a (22) nyílás van. Ezen nyílásnak a másik oldalon a papirosból vagy szövetből való (221 ) vastagodás felel meg, mely a fényérzékeny papirosnak a nyíláshoz való illeszkedését biztosítja. Célszerű a boríték hátlapján erős papirosból való lapot megerősíteni, amelynek szélei egybeesnek azon negatív széleivel, amelyről másolatot akarunk készíteni. A (23) boríték a negatívhoz könnyen a megfelelő helyzetbe hozható. A borítékot hátlapjával a negativ (2) papiroslapjára vagy mellső oldalával magára a negatívra ragaszthatjuk. A másoló eljárás az ismeretes segédeszközök fölhasználásával megfelelő árnyalatú képek készítésére is alkalmas. Ha ezen célból papirosból, festett zselatinból való lapot vagy valamely többé-kevésbbé vastag vert vagy kimetszett fémmintát használunk úgy ezt kívülről a negatívra fektetjük és bizonyos esetekben egy harmadik üveglemezzel rögzítjük, amely fölé azután az (5) szorítók (6) kampói nyúlnak. A munkafolyamat a következő: A fényérzékeny papirost az ismertetett módon elhelyezzük, mögéje fektetjük az engedékeny közbenső réteget alkotó lapokat az (1) negativ és a szélével a lemez széléhez ragasztott (2) papiroslap közzé. Ezen (2) lapra tesszük az (l1 ) üveglemezt vagy második negatívot [a két fölragasztott szélt ellenkező irányban elhelyezve] és az egészet az ismertetett szorítópárok valamelyikével összefogjuk, miközben a (9) szalagfeszültségét úgy szabályozzuk, hogy a szorítók a (7) könyökök vagy (71 ) kiugrások révén kellő nyomást gyakorolnak az (l1 ) lemezre. Adott esetben több szorítópárt alkalmazhatunk, amelyeknek szalagjai vagy párhuzamosan fekszenek vagy egymást keresztezik. Ha vizsgálni akarjuk, hogy mennyire haladt a papiros exponlása, úgy csak egy szorítópárnak szabad helyén maradnia, amelynek szalagja keresztezi azon mozgásirányt, amelyben az alátétlemezt a negatívhoz viszonyítva eltoljuk. Ezután a 3. ábrán fültüntetett módon az (1) negatívot az (l1 ) üveglemez fölött előre húzzuk, hogy a (2) papiroslapnak föl nem ragasztott széle fölszabaduljon, miközben a szorítókat kissé megnyomjuk, hogy ezeknek elmozdulását megakadályozzuk. HaVkét egymással szemben fekvő szorító távolsága egymástól olyan nagy, hogy azokat fél kézzel nem tarthatjuk, úgy azokat a (12) kampón vagy (141 ) behajtásokon átfektetett (13) zsinór segítségével egymással összekötjük (9. és 16. ábra). Ha az (5) szorítókat kellő mértékben eltoljuk, csaknem az egész fényérzékeny papirost szabaddá tehetjük megvizsgálás céljából, anélkül, hogy az a negatívhoz viszonyítva eltolódnék, mert ezt a (2) lap megakadályozza, minthogy ennek a negatívon elcsúsznia és fölragasztott szélén begörbülnie kellene. Minthogy azonban az alátétlemez ezt a szélt mindig födi, ennélfogva a (2) lapnak ilyen begörbülése lehetetlen. Ha a negatívot helyére visszavisszük, úgy a (2). papiroslap szintén nem tolódhat el és a fényérzékeny papiros ismét a negatívon fekszik. Ha véletlenül a negatívot rosszul húztuk volna ki, úgy nem szabad azt egyszerűen visszatolni, mert ekkor a (2) lap elgyűrődhetnék, hanem ellenkezőleg, a negatívot tovább húzzuk, míg az alátétlemez a szorítók alól teljesen kiszabadul, miközben természetesen a (2) papiroslapot és a fényérzékeny papirost kézzel jól a negatívhoz szorítjuk. Ezután a negatívot ismét a
