51528. lajstromszámú szabadalom • Javítások matricaszedő és soröntőgépeken

péaét lehetővé tegyük. A tuskók a matricákat a csatornába belépve oldalt megfogják -és a matricák földölését megakadályozzák. A találmány szerinti berendezés a 27—29. ábrákban rajzolt biztosítóberendezések nélkül vagy tetszésszerint azoknak egyikével vagy mindkettőjével foganatosítható. Ezenkívül további eszköz van alkalmazva, hogy a görbevezetéknek lehető fokozatos emelkedését kapjuk, ami azáltal történik, hogy az ismert emelősin, mely a matricákat a sor szétszedési helyéről a visszahelyező helyre szállítja, harántirányban mozgathatóan van elrendezve, mint ezt a 30—32. ábrák mutatják, mimellett az emelősin közvetlenül alsó helyzetének elérése előtt jobbra mozog, hogy ily módon mellső vége és a fölső helyzetben lévő öntőszán között nagyobb tér képeztessék. Maga a (130) emelősin ismert módon van foganatosítva, működtető emeltyűjén csuklósan van megerősítve és pedig csukló segélyével oly módon, hogy az emelősin a (131) csapon forgást és egyidejűleg hosszirányú mozgást végezhet. A (132) rúgó, mely egyrészt az emelősin (133) füléhez, másrészt az emelősint működtető emeltyű- j nek (134) füléhez támaszkodik, az emelősint balra, tehát abba a helyzetbe nyomja, amelyben annak állnia kell, amikor fölső helyzetében a vissza helyezőhöz kerül. Az emelősin a szedő felé fordított oldalon kivágással van ellátva, melybe a gépállványzatra erősített (135) ütköző léphet. Ez a (135) ütköző ferde (136) fölülettel bír, mely a kivágás (137) szélével összemúködik. Ha az emelősin fölső helyzetéből abba a helyzetbe mozog, amelyben az új matricákat fölveszi és amely a 30. ábrán eredményvonalakkal van jelölve, akkor a (137) szélnek a (135) ütköző ferde fölülete mentén való tovacsúszásánál az egész emelősin jobbra nyomatik, mimellett a (132) rúgó megfeszíttetik. Ezáltal az öntőszán és az emelősin kezdete között nagyobb játéktér képződik, melyet arra használhatunk, hogy az összes matricákat egy síkba hozó görbének laposabb emelkedést adjunk. Az emelősin fölfelé való mozgásánál a (132) rúgó az emelősint ismét eredeti helyzetébe hozza úgy, hogy az emelősin a tulajdonképeni visszahelyezősinhez csatlakozik. A vezérlőtengely. Az a tengely is megjavíttatott, amelyen a gép egyes berendezéseit működtető bütyköstárcsák ülnek. Minthogy ugyanis e bütyköstárcsák néhányának kerületén az egyik működő fölületről a másikra való áthaladáshoz meredek átmeneteket kell alkalmazni, ennek folytán az a hátrány mutatkozott, hogy abban a pillanatban, amelyben az emeltyű görgője a legmagasabb ponton túlhaladt és a meredek átmeneti fölületen legördül, az erős rúgónyomás következtében a görgő a bütyköstárcsára visszahatást fejt ki és a tengelyre lökést visz át úgy, hogy a többi berendezések működésében könnyen zavarok léphetnek föl. Jelen találmány értelmében ezt a hátT rányt azáltal kerüljük el, hogy a tengelyen egy féket alkalmazunk, mely a nem szándékolt lökéseket fölveszi. A berendezés a 33. és 34. ábrán van | föltüntetve, melyeken (88) a vezérlőtengelyt jelöli, melyet (89) csapágyak tartanak; a rajzon e csapágyaknak csak egyike van föltüntetve. (90) jelöli a (88) tengelyre erősített bütyköstárcsák egyikét, melyhez a (91) emeltyű tartozik; az utóbbi (92)-nél van ágyazva és szabad végén a (93) görgőt tartja, mely a bütyköstárcsán fut. A (94) rúgó a (91) emeltyűt a bütyköstörcsához nyomja. A 33. ábra azt a helyzetet mutatja, amelyben a (93) görgő a (88) tengelyhez közeledni kezd. A föntemlített lökések elkerülésére a találmány értelmében fék van elrendezve, mely pl. a (95) fékszalagból áll; az utóbbi (96)-nál van befogva és feszültsége a (97) állítócsavarral szabályozható. Berendezés a hajtószíj feszültségének kiegyenlítésére. Hogy elektromotor által egyenletes hajtást kapjunk, már ismeretes a motort lengethetően fölfüggeszteni, mely mótor az-