51518. lajstromszámú szabadalom • Önmagát szabályozó váltakozó áramú pótgép

- 3 -esetleg kisebb lehet, miHt az előbb leírt •esetben, mi ugyancsak az 5. ábrából tűnik ki, ha a pótfeszültség (L, 0) mikor ez az {0, B) áramerősséggel csakis (9) szöveget alkot. Ennek az az előnye, hogy a pótgép diagrammja a 3. ábrán láthatóhoz igen hasonlóvá lesz ha (y = v

F). Könnyen belátható, hogy ekkor a pótgép méretei kisebbek lehetnek, mint a 4. ábra esetében. Hátrányos azonban ekkor az, hogy a kompaun<lálás csakis bizonyos terhelésnél lehetséges. Ily elrendezés azonban használható minden oly esetben, melyben az áram és feszültség fáziskülönbsége csak szűk határok között változik. Természetes, hogy a pótgépet tetszőlegesen lehet beállítani, pl. akként is, hogy a pótfeszültség a főfeszültséget csökkenti. Apótgép nemcsak generátoroknál,hanem pl. egy fegyverzetű áramátalakítóknál, szinkrónmótoroknál stb. több párhuzamosan kapcsolt géppel közös is lehet. A pótgépet legelőnyösebben az 1. ábra szerint, a főgépről mechanikus kötés útján lehet hajtani. Lehet azonban a hajtásra szinkrón motort is használni, melyet ugyanaz az áramforrás táplál, ebben az esetben a pótgépet a központtól távol fekvő helyen is fölállíthatjuk. A szinkrón hajtás ellenben nehézségeket okozna a kommutálás tekintetében, továbbá az. áramtranszformátort az (1) rotornál a csúszás következtében föllépő nagyobb feszültségre való tekintettel nagyobbra kellene méretezni. Szinkrón járás esetében a kommutálást röviden zárt tekercselés alkalmazásával javíthatjuk, míg a szinkrón járásnál ez mint könnyen belátható, a pótfeszültség fölléptét meggátolná. Ilynemű pótgépek további fontos alkalmazási területe a hosszú vezetékekben föllépő feszültséges és kiegyenlítése. Az ilyen gépeket azért lehet erre a célra használni, és a pótgép működési módját avval lehet magyarázni, mert egyszerű esetben (eltekintve az ellenállásnak a hőmérséklet emelkedés által okozott kismérvű növekedéséből) valamely vezetékben a feszültségesés az áram erősségével és irányával változatlan viszonyban van. Minthogy azonban a 3. ábra szerint a pótgép (0, k) pótfeszültsége és (az (0, b) egyenes által ábrázolt) áramerőssége között ugyanilyen a viszony, ezt a két tényezőt a (c) áramtranszformátor áttevési viszonya a kefeállás és a (w) ellenállás megfelelő megválasztásával oly módon lehet összhangba hozni, hogy a pótfeszültség a feszültségeséssel egyenlő és ellenkező előjelű legyen. Ily pl. a pótgépet a vezeték végén (tápláló pontján) szinkrón mótor segélyével, vagy ami még előnyösebb, a vezeték kezdetén a központban ugyanúgy vagy a főgéppel való közvetlen kapcsolással lehet hajtani. Minden távolba vezetés, mely több egymással párhuzamosan egyszerű vezetékől állhat általában egy-egy külön pótgépet igényel, dé lehetne több pótgépet közösen is hajtani. Mint ahogy kompaundált gépeknél okvetlenül kell oly eljárást használni, melynek segélyével összes részeit helyes működésre lehet beállítani, a segédgép minden részét a feszültségesésnek hosszú vezetékben történő kiegyenlítésére bizonyos eljárás szerint kell beállítani, hogy az üzemben a kivánt hatást elérhessük. Ez az eljárás abban áll, hogy az vezetéket végén (tápláló pontján) röviden zárjuk és az áramtranszformátor áttevési viszonyát, a kefeállást és a (w) ellenállást akként választjuk meg, hogy a vezetékek között a feszültség a forgó pótgép előtt (vagyis a pótgép és generátor között lévő ponton) a pótgép bármely áramerősségénél gyakorlatilag zérus legyen. Ekkor — mint igazolható — bármely fráziseltolódás és áramerősségnél a vezeték végén a feszültség változatlan fog maradni, ha a központon, vagyis a vezeték elején a feszültség állandó marad. Ez az eset a pótgép tetszőleges (a vezeték kezdetén vagy végén stb. történő) fölállításának speciális esete, mely szerint a pótgépből és a vezetékből zárt áramkört alkotunk és ennek tetszőleges pontján vezetünk be a pótgép segélyével szinkrón áramforrásból áramot, mikor a pótgépet akként kell beállítani, hogy a feszültség az egyes vezetékágak ama pontjai