51429. lajstromszámú szabadalom • Járásszabályozóberendezés órákhoz, időkapcsolóművekhez, hajtószerkezetekhez és effélékhez

hát a (47) tengelyre hajtóerő vitetik át, fönmarad az a törekvés, hogy a (48) kar kilengettessék. Minthogy továbbá a kar állandó törekvése az, hogy visszafeléleng­jen, a járásszabályozó folytonos hajtást nyer. Ha a (47) tengelyre működő hajtóerő ki van merítve vagy az óra fölhúzása közben nem juthat hatásra, a kar a járásszabá­lyozó által szabályozott sebességgel vissza­felé leng és pedig oly szöggel, mely annál nagyobb, mennél továbh szünetel a hajtó­erőnek a (47) tengelyre kifejtett hatása. Ezen idő alatt a mutatókat bizonyos mér­tékben előre kellett volna, mozgatni, az óra tehát ezen mozgás hiányában késik. Ha azonban a kiegészített hajtóerő ismét ér­vényre jut, a járómű ugyanoly mértékben foroghat előre, azaz addig, amíg a (48) kai­ismét annyira kilengett, hogy forgató nyo­matéka a hajtóerőnek az (50) keréknél ki­fejtett forgató nyomatéka a hajtóerőnek az (50) keréknél kifejtett forgató nyomatéká­val egyensúlyt tart. Ezáltal azonban a föl­húzás folytán a mutatóálláBban létrejött különbözet ismét kiegyenlíttetik és az óra járműve oly mértékben foroghat tovább, amily mértékben ezt a szabályozó járása megengedi. A (48) ingakart a 6. ábrán látható mó­don célszerűen tok gyanánt képezzük ki, amiáltal a járásszabályozó érzékeny részei körülzárhatók ós megvédhetők. A 7. ábrán oly foganatosítási alak van föltüntetve, melynél a kar nincs tok gyanánt kiképezve, hanem a járásszabályozóval együtt külön védő tokban van elrendezve. Az (51) védő tok üreges tengelye a járómú (47) tenge­lyére van fölékelve. A (48) kar az (52) üre­ges tengely körül leng. Az (50) járóműke­rék, mellyel a járásszabályozó (49) kereke kapcsolódik, az (52) üreges tengelyen van megerősítve és ennélfogva a (47) tengely forgásában résztvesz. A járásszabályozó ezen kivitelnél köny­nyen kicserélhető és fölszerelhető. Elegendő, ha az (51) tokot a szabályozandó tengelyre föltoljuk, mimellett mellékes, hogy a ten­gely állandóan vagy csak időszakosan forog-e. Ha pl. föltesszük hogy a (47) tengelyt elektromotor forgatja, az elektromotor csak bizonyos meghatározott fordulatszámmal járhat, mely attól függ, hogy a gátszerke­zet az (50) kerék egy fordulatát, mily sebességgel engedi meg. Természetes, hogy a (48) kar súlyának az elektromotor hajtó­erejéhez bizonyos viszonyban kell állni, hogy a (47) tengely a kart teljesen körül ne for­gathassa. A szabályozó azon kivitele, melynél az összes érzékeny részek tokba vannak zárva, különösen oly óraműveknél és efféléknél célszerű, melyek külső behatásoknak van­nak alávetve, mint pl. utcai lámpagyújtó és oltószerkezetek, csengőmüvek és jelző­órák. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Járásszabályozó órákhoz, időkapcsoló­művekhez, hajtószerkezetekhez és effé­lékhez, azáltal jellemezve, hogy a sza­bályozó egy karon van elrendezve, mely a szabályozandó járómű egy kerekének tengelye körül kilenghet és a keréknek a hajtóerő által történő elforgatásánál addig mozog el, míg önsúlya a hajtó­erővel egyensúlyt nem tart, mimellett a kar önsúlya folytán visszafelé leng, ha a hajtókerékre működő erő csökken vagy egészen megszűnik. 2. Az 1. igényben védett berendelés foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a gátló (20) fogaskereke az (1) hajtó­kerékkel kapcsolódik és gátló visszafelé mozgásánál ezen legördül, miáltal a já­rásszabályozó hajtása kiegészíttetik. 3. Az 1. ós 2. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a gátló ingaszerű mozgása arra használtatik föl, hogy a kilengés végén az óramű fölhúzására szolgáló erőfor­rást önműködően kikapcsolja, a vissza­mozgás végén pedig önműködően be­kapcsolja. 4. Az 1—3. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a gátló­val összekötött (31) áramzárórész által, mely a visszamozgás végén a (37) kon­taktushoz ér és az elektromos áramot

Next

/
Oldalképek
Tartalom