51426. lajstromszámú szabadalom • Elektromos mótorokhoz való önműködő indító és reverzáló szerkezet

- 2 — *t kontaktusemelőt a zérus helyzetből a motor kiránt forgási iránya szerint jobbra vagy balra a (J) vagy (B) végállásba elfordítjuk. Jelen esetben balra kapcsoljuk be (2. ábra). Az elfordított (20) emelővel egyidejűleg ugyanolyan szög alatt fordulnak el a (24) és (25) kontaktuskefék; a (21) csap lehúzza a (10) rudat, ez viszont a (8) emelőt, aminek következtében a (4) kontaktuskar, amely eddig egyik oldalt kiálló részével rátámaszkodott a (8) emelő előálló részére, saját súlyánál fogva a (3) álló tengely körül elfordulva, kezd lefelé sülyedni; vele együtt hátrál a rászerelt (5)' orr, úgy, hogy a (16) rúgó a (15) kart a (18) kontaktushoz mind közelebb húzza s ' végül teljesen rászorítja, amely pillanatban a vezeték minusz része rákapcsolódik; a motor lassan megindul, s a (4) kar további sülyedése folyamán, az ellenállások fokozatos kikapcsolása után a teljes fordulatszámot éri el. Miután az indításnál az áramfordító (20) karja a (10) rúddal és (8) (8) emelővel mindig gyorsan vitetik a zérua helyzetből a bekapcsolt végső helyzetbe, nehogy az alátámasztás nélkül maradt (4) kar az indítóellenállásokat a hirtelen sülyedésnél egy csapással kikapcsolja, a (4) kar bal végére egy légfék van szerelve, amelynek (12) dugattyúja a fölfelé való haladásnál a (13) hengerben lévő levegőt maga előtt összeszorítja. S miután az öszszeszorult levegő a (13) henger tetején lévő kis füraton csak lassan távozhatik el, a dugattyú fékező hatása folytán a (4) kar is egyenletes lassan fog sülyedni. A motor megállításánál, a kikapcsolásnál a (30) lánckerékkel a (20) kart az eredeti zérus helyzetibe hozzuk vissza. Ezáltal a (10) rúd a vele összekötött (8) emelőt, ez viszont a rátámaszkodó (4) kart is viszszafelé tolja. Amint ez az efeő ellenállási fokra emelkedik, az (5) orr beleütközik a (15) karba, ezt további haladásában félre szorítja, ami által a (18) és (15) közötti érintkezés megszűnik, az áram mégszakíttatik (1. ábra). Az 5. ábra egy egyenáramú mellékágas. (shunt-) motorhoz való indító kapcsolási vázlata. (E) az indítóellenállásokat jelenti. (K) a kikapcsolt, (V) a bekapcsolt helyzetet jelzi. Az áramfordítónál zérus a kefék kikapcsolt helyzete, amelyek a megindításnál a (J) jobb- vagy (B) bal végállásba jönnek. (M) a motor mágneseit, (A) az armatúrát (forgórészt) jelenti. A 6. ábra egy forgóáramú gyűrűs motor kapcsolási vázlata; ebből látható, hogy az áram megszakító itten egy kétsarkú kapcsoló, valamint az (I, II, III) indítóellenállások részére is egy kétsoros ellenállási fokozat kell. (R) a motor forgó (szekundér) részét, (rotor) (S) az álló (primőr) részét jelenti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos motorokhoz való önműködő indító- és reverzáló szerkezet, jellemezve azáltal, hogy a szerkezet a következő három, helyzetileg kölcsönösen egymástól függő, főrészből áll, amelyek: az áramfordító (20-tól 29-ig) az ellenálláskapcsoló (3—7) és az egy- vagy többsarkú kapcsoló (14—18). 2. Az 1. igénypont alatti készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az áram megszakítása, illetve a tulajdonképeni árambekapcsolás sem az áramfordítón, sem az ellenálláskapcsolón, hanem az egy-, ill. többsarkú kapcsolóval (14—18) történik a (4) ellenálláskapcsolőkar közreműködésével azalatt, ami alatt a (6) kontaktus az első ellenállási fokon mozog. 3. Az 1. és 2. igénypont alatti készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az áramfordító két külső (26—27)' és két belső (28—29) fémivből áll, amelyek közül a két külső ív két-két végével oly közel van egymáshoz, hogy azokat a zérus helyzetben a fölöttük álló kontaktusok (24—25) áramveaetően áthidalják. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.