51370. lajstromszámú szabadalom • Sebességszabályozó

kor is a (D, E) dörzskorongok között eltolódás kezd beálltam, minek folytán a (C) fogaskerék és az (I) tengely sebességének viszonya az egységnél nagyobbá válik. Ennek következményeként az (I) tengely sebességében a (C) fogaskerekéhez viszonyítva, csökkenés áll be, mely azonban még nem abszolút csökkenés. Ekként egyrészről a regulátor golyóinak centrifugális ereje, másrészről a (H) rúgó és a (D, E) elemek közti nyomás között egyensúlyi állapot áll be, mely a (D, E) dörzskapcsolás elemei között oly nyomást szab meg, mely éppen elegendő arra, hogy az (I) tengely sebessége nagyjában az előre megállapított mértékkel egyenlő maradjon. Az (A) tengely már most bármily, az előbb említett eleve megállapított mértéket fölülmúló sebességgel foroghat anélkül, hogy az (I) tengely sebessége meghaladná a számára megszabott sebességi határt, azaz azt a sebességet, melynél a (D, E) elemek között eltolódás kezd beállani.

Világos továbbá, hogy ha az (A) tengelynek és ezzel együtt a (B) és a (C) fogaskeréknek sebessége az említett előre meghatározott sebesség alá csökken, akkor a

i.D, E) elemek közötti eltolódás megszűnik.

Ha a motor sebessége a normális mérték fölé emelkedik, akkor a (P, N) kontaktusok egymással érintkezésbe jutnak, mivel a (B) kerék gyorsabban forog, mint az (M) korong; ekkor tehát az (Y) ellenáll lás rövidre záratván, az (X) motor sebessége csökkenést fog szenvedni.

A (B) fogaskerék sebességének a mótorsebesség csökkenése folytán beálló csökkenése a (P, N) kontaktusoknak egymástól való távolodását vonja maga után, amikor is az (Y) ellenállás ismét beiktattatok.

Ha a motor sebessége a normális mérték alá csökken, akkor a (B) és a (C) fogaskerék kisebb sebességgel forog, azonban az (I) tengely és így az (L) fogaskerék is ;az említett állandó sebességgel forog tovább, föltéve, hogy az (A) tengely sebessége nem csökkent azon sebesség alá, melynél a (D, E) elemek között eltolódás áll be. Minthogy a (B) kerék sebessége az

(M) korong sebessége alá csökkent, e két elem között viszonylagos elforgás áll be. Ennek folytán a (P, N) kontaktusok egymástól távolódnak és az (Y) ellenállás az (X) motornak mágneses áramkörébe beiktattatik, amikor is az (A) tengely ismét a normális sebességnél nagyobb sebességű forgásba jut; ennek folytán a (B) kerék az (M) korongot maga mögött hagyja és a (P, N) kontaktusokat egymással érintkezésbe hozza úgy, hogy az (Y) ellenállás rövidre záratik és a motor sebessége csökken.

Világos tehát, hogy a motor sebességének szabályozását azon időköz módosítása útján érjük el, mely alatt a (P, N) kontaktusok között érintkezés tartatik fönn.

A vezérlő áramkör zárására és megszakítására szolgáló szerkezeti elemeket sokféleképen foganatosíthatjuk. A (P, N) kontaktusoknak egy további foganatosítási alakját láttatják a 3. és 4. ábrák. Itt a (B) keréknek egy köre mentén az egyenlő hosszúságú (a, al, a2, a3) vezető szegmensek, az (M) korongon pedig a hasonló (b, bl, b2, b3) szegmensek vannak szimmetrikusan elrendezve, amikor is az egymással szemben fekvő szegmensek a föltüntetett módon hajlékony elemek segélyével bármily más megfelelő módon vannak egymással elektromosan összekötve. Az (a, al, a2, a3) és a (b, bl, b2, b3) szegmenscsoporton a (c), ill. íd) kefék súrlódnak, melyek a vezérlő áramkör végeivel vannak összekötve és egy, az (A, I) tengelyeket ágyazó szerkezet keretével összekötött helytálló tartón megfelelően rögzítve. A kefék szélességét vagy akkorára szabjuk meg, hogy az kisebb legyen, mint az egyes vezető szegmensek közötti hézag szélessége, amikor is a vezérlő áram mindannyiszor megszakíttatik, valahányszor a kefe az egyik szegmensről a következő szegmensre átlép vagy akkorára, hogy a kefék a hézagot éppen födjék, mely esetben az áramkör sohasem szakad meg, ameddig csak a két szegmenscsoport a 3. ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el.

A szegmenseket tetszőleges számban ren