51147. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramelosztótelep
— 2 -zatik működésre. A világítási áramkör oly módon van elrendezve, hogy egy, az elektromágneses főkapcsoló segélyével a főfordítókapcsolóriól szabályozott póMordítókapcsoló által egy ellenálláson át az egyik vagy másik főtáplálóvezetékkel köttetik össze, mimellett az ellenállás sorozatosan kapcsoltatik a világítási áramkörrel és ezen idő alatt a főtáplálóvezeték a dinár móhoz van kapcsolva. Az elektromágneses kapcsolókészülék továbbá két ellenállásr kapcsolóval van ellátva, melyek által a telepek egymáshoz párhuzamosan és a világi tási áramkörrel sorozatosan kapcsolhatók, ha mindkét főkapcsoló nyitva van, és melyek által egy ellenállás kapcsolható. az utoljára töltött telep áramkörébe. Ha a világítási áramkörrel kapcsolatban csak egy szekundérteiepet ós csak egy főr táplálóvezetéket alkalmazunk, akkor apótfordítókapcsoló oly piótkapcsollóval helyetr tesíttetik, mely az ellenállásit a világítási áramkörbe iktatja, bármelyik főkapcsoló működik is; a pótkapcsoló továbbá az ellenállást röviden zárja, ha mindkét főkapr csoló nyitva van és a telepi a világítási áramkörrel áll összeköttetésben. Tetszés szerinti ismert eszközöket alkalmazhatunk arra az esetre, hogy a dinamó feszültsége állandóan vagy megközelítően állandón tartassék, ha a dinam'ó sebessége nagyobb a munkafeszültségnek megfelelő sebességénél, vagy hogy a dinamíö például áramkörének megszakítása által hatástalanná tétessék, ha sebessége túllépi a munkafeszültségnek megfelelő értékét vagy ha a telep megtöltetett. Az önműködő kapcsolökészüléket célszeirűen kapcsolótáblára erősítjük, melyet egy vasúti járművön vagy más alkalmas helyen rendezünk el úgy, hogy a kapcsolókészülék a dinamótól mechanikusan független. Ezek a kapcsolókészülékek a legkülönbözőbb módokon foganatosíthatók. A csatolt rajzok 1. ábrája a kapcsotókészüléknek oly példaképeni kiviteli alakját mutatja vázlatosan, melynél mellékáramkörű gép és két szekundértelep alkalmaztatik. A 2. ábra az 1. ábrán föltüntetett kapcsolók egyikének oldalnézete és a 2a. ábra részletrajza. E példaképeni kiviteli alaknál a két szekundértelepnek egyik pólusa aa (al) vezeték által az (a) világítási áramkör egyik végéhez van kapcsolva, míg azoknak másik pólusa két különálló (B, Bl) főtáplálóvezetékkel van összekötve. Az elektromágneses kapcsolókészülék két független (Á) és (Al) kapcsolóval bír, melyeknek mindegyike (b) mellékzárlatú szolenoiddal, sorozatosan kapcsolt (c) szolenoiddal és (d) mágneses maggal van ellátva; az utóbbi a (b, c) szolenoidok részére közös és két mozgatható (e, f) kapcsolókontaktussal (2. és 2a. ábra) bír, melyek egymástól el vannak szigetelve és két pár helytálló (1—2, 3—4) kontaktushoz [(A) kapcsoló], illetve (la—2a, 3a— 4a) kontaktushoz [(Al) kapcsoló] fekszenek, ha a megfelelő kapcsoló mellékzárlatú (b) szolenoidjának áramköre a fordítókapcsoló által záratik úgy, hogy a (d) mag mozgattatik és a főkapcsoló, zárt állapotba kerül. Mindegyik (e) kontaktus a hozzátartozó (f) kontaktus mögött fekszik. A helytálló kontaktusok egyike, például az (1) kontaktus — mellyel az (A) kapcsolónak mozgatható (e) kapcsolókontaktusa képez kontaktust, ha az (A) kapcsoló zárva van — alkalmas módon, például a (g2) vezeték által a (Z) dinamó (X) pólusával, mígj a párját képező (2) kontaktus a (gl) vezeték által ;a hozzátartozó sorozatosan kapcsolt (c) szolenoid egyik végével van összekötve; az utóbbinak másik vége a (B) főtáplálóvezetékhez van kapcsolva. Az (A) kapcsoló másik kontaktuspárj ának egyik kontaktusa, a (3) kontaktus, amelyhez az (f) kontaktus fekszik, a (h) olvadóbiztosítékon és a (q4) vezetéken át a (Z) dinamó, másik (Y) sarkával van összekötve, míg e kontaktuspárnak másik (4) kontaktusa a (q3) vezeték által az (a) világítási áramkörnek azon végéhez van kapcsolva, amellyel az (al) vezeték van összekötve. A másik (Al)1 főkapcsolónak megfelelő (la, 2a, 3a, 4a) kontaktusai épp úgy vannak kapcsolva, mint
