51044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folytvas előállítására folyós nyersvasból

tátlanságai számára, tehát a legjobb frissítő reagens. Ha tehát a vasat az említett módon a levegő hatásának tesszük ki, a föl ületen vékony réteg vasoxyd-oxydul keletkezik, mely azonban a vas tisztátlanságai által részben vagy egészben a tisztátlanságok oxydjai képződése közben ismét redukálódik. Ezen folyamat állandóan folyton ismétlődik. Az oxydált tisztátlanságok a vason csakhamar salakhártyát képeznek, mely a folyamatot hátráltatná. E salak először kis szigetek alakjában mutatkozik a csupasz váson és mihelyt számbavehető terjedelemmel bír, kampó segélyével eltávolítandó a kemencéből. Ha a szilícium és mangán már oxydálódott és a keletkezett oxydok lehúzás által a kemencéből eltávolíttattak, akkor pl. bázikus kemencében alacsony hőfoknál a fosfor oxydációját sem gátolja már semmi. Ha ily módon a szilíciumot, mangánt és fosfort alacsony hőmérséknél oxydáltuk és a keletkező salakot eltávolítottuk, akkor a hőmérséket fokozhatjuk úgy, hogy ezáltal a szén enengikus elégése következzék be Ezen periódus alatt a képződő vasoxydoxydul folyton közvetlenül redukálódik, számbavehető mennyiségű pernye tehát nem képződik, noha a vasoxyd-oxydul koncentrációja folytán a szén igen gyorsan ég el. A fönti fejlődések értelmében az eljárást a gyakorlatban következőképen foganatosít hatjuk: Tetszés szerinti eredetű és fajú folyós nyersvasat minden salaktól menten egy pestmedencébe töltünk és ott bőséges légmennyiség bebocsátása mellett folyósán tartunk. A csupasz fürdőn keletkező salakszigeteket időnként lekaparás által távolítjuk el a kemencéből. A vasban lévő tisztátlanságok mennyiségéhez mérten az oxydáció több vagy kevesebb időt igényel. A munkafolyamat végét az üzemben tapasztalt szakértő könnyen megállapíthatja, a megítélésre a salakképződés csökkenése is nyújt támpontot. Ezután a hőmérséket fokozzuk, mikor is a szén igen gyorsan oxydálódik. Ha ezen oxydációt is a kellő fokig vittük, ismert módon ömleszthető salakkal födjük le a vasat és azt ismert módon kikészítjük. Minthogy a szilícium, stb. oxydációja alacsony koncentrációviszonyoknál is gyorsan megy végbe, a gyakorlatban, különösen nagy mennyiségek termelésénél következőképen is járhatunk el: a nyersvasat a nagyolvasztóból fűthető keverőbe töltjük, abban alacsony hőfokon az érc és mészből álló salak gyakori megújítása közben folyékonyan tartjuk és megfelelő idő után a szükséghez képest, a salak teljes visszatartása mellett egy — esetleg elektromos — pestkemencébe töltjük. Ebben a szén oxydációját befejezzük és a folytvasat az ismertetett eljárás szerint készítjük ki. Az eljárás egy másik foganatosítási módját a következő viszonyok adják meg: Az elektroacél termelése nagy lendületet vett és állandóan terjed, az elektromos energia költsége azonban még akkora, hogy hideg, de még folyós nyersvasból is csak akkor gazdaságos az elektroacél előállítása, ha olcsó, pl. vizi erők állnak renbelkezésre. Németországban pl. az elektroacél előnyösen veheti föl a versenyt a Martin-kemencében termelt minőségi acélokkal, ha az olvasztás és frissítés közönséges ismert kemencében és a kikészítés elektromos kemencében történik. Az ilyen termeléshez szükséges telep azonban igen költséges. Kívánatos volt tehát, hogy a folyÓ3 nyers vasat az említett frissítő kemencék elkerülésével mindjárt az elektromos kemencében alakíthassuk át acéllá. Ha azonban a folyós nyersvasat elektromos kemencébe töltjük, megtakarítjuk ugyan az olvasztáshoz szükségelt áramot, de a régebbi módon salaktakaró alatt végzett frissítés a bevezetésben jelzett okok folytán oly soká tartana, hogy az áramfogyasztás még mindig túlságosan drágítaná a terméket. Ha tehát nagy menynyiségek termelésről van szó, akkor az imént jelzett módon egyszerűen keverőt iktatunk közbe s az imént jelzétt eljárást alkalmazzuk. Ha ellenben kis üzemekről pl. acélöntődékről és kis mennyiségekről van szó, akkor keverő nem jöhet tekintetbe.