50917. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

vau vezetve és melyet a (31) működtető rúdrúgó által rászorított (451) villás rész tart megemelve. Ez a rúgó tehát hátsó végével a- kapcsolópecekre nyomást gyakorol és mellső végén levő tömör fej a rúd hátrafelé való mozgását meggátolja.

Annak oka, hogy a rúgó nem hat a záródugatfyúra ennek egész előre mozgása közben az, hogy a závárzattok baloldalán alkalmazott (L) kikapcsoló lefelé forgatásánál a záródugattyú teljes előre mozgását meggátolhassa úgy, hogy ekkor a puskát etiyes töltésű fegyver gyanánt használhassuk, melynek tartalékul szolgáló tárja van. Világos, hogy a rúgónyomás alatt álló (3/i) emelő, mely az erőt a működtető rúdra átviszi, a záródugattyú eme ’Helyzetében nem fordul el lefelé, mert a nézőke mellső hüvelyére erősített (35) bütyköt nem lehet elmozdítani, mely bütyök a (331 emelőt oh' módon nyomja le, hogy a működtető rúd visszatérhet a mellső állásából. Az ütközőrúgó és a hozzá tartozó részek, a (19) hüvely és (18) ütköződugó abból a célból vannak alkalmazva, hogy a záródugattyú mozgását nagy erővel indítsa meg és biztosítsa a kilőtt töltényhüvelynek a töltőürből való kidobatását, Mikor ez megtörtént, kisebb erő is elégséges és a nagy erő káros, mert találmányunk tárgya céljának nem felelhet, meg, ha a (80) ütköző és a szokásos (lOOx) biztosító emelő és (i) hüvely a nagy sebességénél föllépő ütközések következtében kristályosodnak és eltörnek, miért is ebben az esetben ezeket a részeket módosítani kellene, mi a fentebb leírt szerkezet miatt fölösleges.

Miután az energia fölhalmazódása megtörtént és a (33) emelő, mely a (30) működtető rúd mellső végével működik együtt, a kellő helyzetbe becsappant, a lövedék és lövőszergázok pedig a fegyver csövét elhagyták, a (15) tok és a hozzá tartozó részek hátra felé kezdenek mozogni és a fölhalmozott energiát a (30) működtető rúdra viszik át, A (30) működtető rúd mozgásának első, 1/16 hüvelyk hosszúságú mozgása alatt a gyújtószög fejére hat és a gyújtószög megfeszítését megindítja, mielőtt a záródugattyú elfordulását megkezdené, így az ütőszög feszülő bütykét a záródugattyú (45°) alatt hajló (103) feszítőhornyából kikapcsolja. Mikor a (30) működtetőrúd Víg hüvelykkel eltolódott, a záródugattyú elkezd tengelye körül forogni, a gyújtószöget az ifi) feszítőbütyke hátrafelé szorítja és minthogy a záródugattyú evvel egybevágóan forog, nyilánvaló, hogy a záródugattyú (103) feszítőhornya nem érinkezik a gyújtószög (fi) feszítőbütykével, míg a záródugattyú elreteszelve nincs. Ha az (fi) bütykök a záródugattyú feszítőhornyával érintkeznék, legalább háromszor akkora erőre volna szükség, hogy a záródugattyú elreteszelését megszüntessük, minthogy a záródugattyűnak forgása közben akkora erőt volna kénytelen kifejteni, hogy a szokásos 45°-os szög alatt hajló megfeszítő" bütyök segélyével a záródugattyú rugójának feszültségét legyőzze, a horony hajlásszögét pedig megváltoztatni nem szabad, hogy a horony akkor is szabatosan működjék, mikor a fegyvert mint nem önműködő fegyvert használjuk.

A záródugattyú mint az katonai célokra szolgáló fegyvereknél szokásos. 90°-kal fordul el, hogy elreteszelödése megszűnjék. A forgó mozgás első 45°-os szakasza alatt a záródugattyú (a) szemölcse lejtős föliileten mozog, második 45°-os szakasza alatt pedig a závárzattok hátsó részén kiképezett (c) válldarabba vágott görbe föliileteu, minek az a célja, hogy a záródugattyú mozgása az üres töltényhüvely kihúzása céljából nagy erővel kezdődjék meg.

Mikor a záródugattyú elreteszelödése megszűnt, mi a működtető rúdnak SM hüvelyknyi elmozdulása után következett be, minden nagyobb ellenállás le van győzve, tehát a további mozgáshoz kisebb erő is elégséges. A (17) ütköző rúgó ekkor föladatát teljesítette és működésen kívül marad, míg a (16) zárórúgó a működtető rudat és a záródugattyút hátrafelé hajtja, feszültségét pedig kevéssel azelőtt, hogy a

(15) tok mozgását befejezte, teljesen elveszíti úgy, hogy a (16) rugónál erősebb (17) ütközőlúgó a (15) tokot előremozgatja,