50889. lajstromszámú szabadalom • Összetett hangszer

Annyi (5) vonórúd van, (az 1. és 2. áb­rán az érthetőség kedvéért csak három­három vonórúd van föltüntetve jobb- és baloldalt), a hány hang, illetőleg billentyű a harmoniumon. Ezen vonórudak az (1) szekrényben (7. ábra) vannak elhelyezve, melyet »,a (10) függőleges válaszfal az emeltyűszerkezettel együtt jobb- és balol­dali csoportra oszt föl. Az (1) szekrény (9) oldalfalában, valamint a (10) választófalban vannak ágyazva a (11) vízszintes tengelyek, melyekre a (4a) emeltyűkarok szilárdan vannak fölerősítve. Ugyancsak a (11) ten­gelyre vannak fölerősítve a (10) választófal közelében a (4b) emeltyűkarok ís, melyek az (1) szekrény (12) nyílásában vezetett (5) vonórudakat tartják. Minden billentyűnek megfelel egy (4) emeltyűrúd, egy ezzel kapcsolódó (4a) emelytűkar, egy (11) ten­gely, egy ezen fölerősített (4b) emeltyűkar s ez utóbbihoz erősített (5) vonórúd. Míg azonban a (4a) emeltyűkarok a (11) tenge­lyeken szükségképpen lépcsőszerűen vannak elrendezve, addig a (4b) emeltyűkarok, valamint az (5) vonórudak s az ezeknek vezetésére szolgáló (12) nyílások egy függő­leges síkban vannak a (10) válaszfaltól jobbra és balra. A hangfogószerkezetet (3. és 4. ábra) legegyszerűbben úgy készíthet­jük, hogy az (1) szekrény (9) oldalfalában ágyazott (13) csap körül elforgathatóan egy szögemeltyűt alkalmazunk, melynek (14) szára derékszögben meg van hajlítva, az (1) szekrény (15) nyílásán keresztülvezetve s a végén alkalmazott (16) nyomófej és az (1) szekrény fala közt a (17) tekercsrúgó van elhelyezve, melynek hatása alatt a szögemeltyű másik (18) szára állandóan a húrok fölött lebeg. Ha a (16) nyomófejeket térdünkkel megnyomjuk, akkor a szög­eraeltyű (18) szára a húrokat lefogja, s így a hangot tompítja. Az összetett hangszeren még egy rezeg­tető (trillázó) készülék is van alkalmazva, melyet vázlatosan az 5. és 6. ábra tüntet föl. A húrokba közvetlenül a nyereg fölött a (19) szőrhurok van beakasztva, amelynek gyors föl- és alámozgatásakor a húrok a nyergen hol meglazulnak, hol megfeszülnek és ennek következtében a vonóval való játszáskor szép rezgő hangot adnak. A (19) szőrhuroknak ezen föl- és alámozgatását az (1) szekrény belsejében ágyazott (20) tengelyen lévő (21) forgattyú segítségével eszközöljük, melyre a szőrhurok másik vége van akasztva. A (20) tengelyen van fölékelve a (22) zsinórkerék s ez utóbbin a (23) zsinór van átvetve s a két végénél fogva a (24) harmoninm-fujtató pedálokhoz erősítve. Ezen (24) pedálokat a harmónium fujtatásakor föl és alá hajtjuk, s ugyan­akkor a (22) zsinórkeréknek jobbra és balra való kilendítésével a (20) tengelyt is elfor­gatjuk s így a (19) szőrkampót föl- és alámoz­gatva a húrok rezgését idézzük elő. A találmány kiviteli alakján természete­sen többféle változtatást eszközölhetünk így pl. a hangfogókészüléket alkalmaz­hatjuk egész terjedelmében a szekrényen kívül is s emeltyűszerkezet helyett rúgóha­tás alatt álló zsinórral is működtethetjük. Alkalmazhatunk továbbá a rezegtetőkészü­léknél a nyeregnek a szőrhurok föl- és alá mozgatása folytán előállható meglazulása ellen egy tetszőleges nyeregtámasztószerke­zetet is. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Összetett hangszer, azáltal jellemezve, hogy a zongora vagy harmónium bil­lentyűi egy emeltyűszerkezet közbeikta­tása mellett a zongoraszekrényre erő­sített hegedű húrjának lefogására alkal­mas • ujjakban végződő vonórudakkal állanak összeköttetésben úgy, hogy egy kézzel a billentyűket ütjük le, míg a másik kézben hegedűvonóval a billentyű leütésével egyidejűleg lefogott húrt szólaltatjuk meg. 2. Az 1. alatt igényelt összetett hangszer­nél a hangfogó egy kiviteli alakja, jel­lemezve, egy a húrok fölött keresztben elrendezett és szögemeltyű segítségével a húrokra rúgóhatás alatt rányomható hangfogópálcával, mimellett a szögemel­tyűnek nyomófejjel ellátott végei a köny­nyebb működtetés kedvéért térdmagas­ságban vannak elhelyezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom