50881. lajstromszámú szabadalom • Propeller

szintes irányban előrehajtott hajók sülyesz­tésére alkalmazható; a propellernek az alsó (b, d) él mentén elrendezett (y) tengely körül eszközölt Iengetése ugyanis a jármű­nek a függélyes nyíl irányában beálló el­mozgását vonja maga után. A propeller a (b, d) éltől az (a, c) élig akként van kiké­pezve, hogy függélyes harántmetszetét (4. ábra) parabolikus vonalak határolják. A propeller továbbá az (a, b) vonaltól a (c, d) vonalig is ki van élezve (5. ábra). A (e, d) él előnyösen rövidebb, mint az (a, b) él és így a lemez oly derékszögű trapéz alakjával bír, melynek párhuzamos függélyes oldalai a lengési tengelyre merőlegesek. A vasta­gabb mellső (a, b) él a naszádnak vízszin­tes irányú mozgásakor, melynek létesíté­sére bármily hajtószerkezet szolgál, a környező víz ellenállását legyőzni iparkodik. A propeller a (b, d) oldaltól az (a, c) oldal fölé oly célból van kiélezve, hogy a naszád sülyesztése alkalmával a lemeznek nagyobb hajlékonyságát érjük el. A 9. és 10. ábrák világosan mutatják, hogy a propellert kör­nyező közegnek a propellerre merőlegesen ható (N) nyomó erőiből származó függélyes (G) componensek eredője annál nagyobb, mennél nagyobb a propeller kihajlása. Ezen lefelé irányuló függélyes componensek ere­dője okozza most már a járműnek kívánt sülyedését. A propeller kerülete akár derékszögű négyszög (1. ábra), akár trapéz (2. ábra) alakjával bírhat. Mindkét esetben célszerű a propeller sarkait legömbölyíteni, amint az a 15. ábra a trapezalaknál láttatja. A propellernek az (É, P) pontok (9. ábra) ill. az (El, FI) pontok (10. ábra közötti (r) része, mely a lengési tengely közelében fekszik, a lefelé irányuló (G) componense­ket, melyek egymagukban eszközlik a jármű sülyesztését, igen csekély mértékben növeli, azonkívül pedig a vízszintes irányú len­getés ellenében semmiképpen sem elha­nyagolható ellenállást fejt ki. Ezért némely esetben célszerű a propeller hasznos mun­kakifejtésének fokozása céljából ezen (t) részt csökkenteni; e végből ezen részben a (v) hösszhasítékot (6 ábra) vagy több (vl) hasítékot (7. ábra) képezünk ki vagy pedig a propellert az (y) lengési tengelyétől (8. ábra) távolabb rendezünk el és a (q, r) harántrudak segélyével kötjük össze a ten­gellyel. Világos, hogy ezen megoldásoknál az (r) résznek ellenállása azáltal van kikü­szöbölve, hogy a víz a propellernek egyik ol­daláról szabadon áramolhatik át a másik oldalra. A propellernek körív mentén történő Iengetése helyett a (z) propollerlemeznek (9. ábra) és — a már most a tengely he­lyébe lépő — (y) tövének egyensúlyvonalú alternatív mozgást is kölcsönözhetünk. Az (A)-tól a (B) felé irányuló elmozga­tás alkalmával a (z) lemez a föltüntetett módon elhajlik. Az ezen elhajlást okozó, a lemez fölületére merőleges (N) ellenállási erők két componenscsoportra és pedig a vízszintes (H) componensekre és a függélyes (G) componensekre bomlanak. Ugyanez történik a (B)-től (A) felé irányuló elmozgatáskor (10. ábra) amennyiben az (NI) erők a vízszintes (Hl) componensekre és a függélyes (Gl) componensekre bomla­nak. A gyors ide-odamozgatás folytán a (H, Hl) erőcsoportok egymást kiegyenlítik, míg a lefelé irányuló (G, Gl) componensek ki­zárólag a jármű sülyesztésére hasznosít­tatnak. Az egyenes vonalú alternatív mozgatás, a körív mentén történő lengéssel szemben, egyrészt azzal az előnnyel jár, hogy a kívánt irányú mozgatást (tenger alatt járó naszádoknál a lefelé irányú mozgatást) eszközlő componenseknek iránya változat­lan marad, míg az a lengetésnél állandóan változik ; ezenkívül az az előny is észlel­hető, hogy az az ellenállás, melyet a pro­peller a kívánt irányú elmozgás (tehát ten­ger alatt járó hajóknál a sülyesztés) elle­nében kifejt, sokkal kisebb, mivel a pro­peller állandóan a kívánt mozgási iránnyal parhuzamos (függélyes) helyzetben van, a lengetett propellerrel ellentétben, mely egy kilengés alkalmával csak egyszer jut ily (függélyes) helyzetbe, egyébként azon­ban ahhoz szög alatt áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom