50856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hosszú vízmentes vagy ferdén álló elektromos fényívek előállítására és fönntartására gázreakciókhoz

A (g) aláfalazáson (4. és 5. ábra), amely kellő magassággal bír, az (a) gázkamra van fölépítve úgy, hogy alul nyílt csatorna alakját mutató szerkezet létesül. A gázkamra feneke tűzálló (c) alakkövekből álló falazatot alkot, amelyben az alakkövek ferdén fekszenek és akképen sorakoznak egymáshoz, hogy az egyes köveket bizonyos vastagsággal bíró légrések választják el egymástól. A (b) záró darab révén a lemezek a fenék végén tömítve vannak. Ezen fenék fölött a nyomásnak ellentálló falazott (a) tér, a gázkamra van elrendezve. A gázkamra a bevezetett előmelegített levegő hőmérsékletét veszi föl; azt a meleget, amelyet a fenéksúgárzás folytán fölvesz, a részekből kiáramló gáz veszi át és ily módon egyidejűleg további előmelegítés megy végbe, míg másrészt a fenék káros túlhevülés ellen megvédetik. Természetes, hogy a gázkamra nem vezető feneke helyett fémfeneket is alkalmazhatunk. Ezt átmenetileg a gyújtás céljából az (e) elektródák egyikével köthetjük össze. Az elektródák között képződik az (f) fényív. A gázt (d)nél (2. és 3. ábra) vezetjük be, míg a reakciógázok (h)-nál (4. és 5. ábra) távoznak. Az ismertetett elrendezés folytán elérjük azt, hogy a reakciótermékek a reakciózónát igen gyorsan elhagyják és ezáltal újbóli bomlás ellen meg vannak védve. Mint már említettük, a redőnyszerű résxendszer gyanánt kiképzett födélnek nem kell síknak lennie, hanem boltozatos is lehet. Az ilyen boltozatos, vagy esetleg tetőszerű födélkiképzés célszerű. Ebben az esetben nem szükséges, hogy a gázáramok a födél egész keresztmetszetén lépjenek ki, hanem elegendő, ha a gáz kiáramlását csak oldalt, a födél egyik vagy másik oldalszélén rendezzük el olyképen, hogy a gázáramok fölfelé és egyidejűleg a másik elektróda felé mozognak. Ekkor a kezelendő gázok, miután a fényívet mindenkor csak egy darabbal előrehajtották, az ellenkező oldalon egy nagyobb térbe kénytelenek távozni, vagyis ily módon nem vezettetnek többé párhuzamosan a fényív egész hosszán végig. Ily módon az egyszer képződött értékes reakciógázok újbóli bomlását elkerüljük. Hogy az erre a célra szükséges fúvókészüléket az előbb boltozott vagy tetőalakú redőnykészülékből kialakítsuk, nem kellett egyebet tennnünk, mint a (k) réseket ferde (1) hasítékokkal biró közbenső (m) rétegek által részben zárunk. A 6. ábra ezen kiképzést keresztmetszetben tünteti föl, míg a 7. ábra a 6. ábrát síkba fejtve vázlatosan ábrázolja. Ekkor minden résen új gázáram lép be és megfelelő mennyiségű gáz a ferdén szemben fekvő oldalon kilép. Itt a gázszöglet hajlása úgy van megválasztva, hogy a gázok lehetőleg csak annyi ideig maradnak a fényívben, amennyi a reakcióhoz szükséges. Már most továbbá azt találtuk, hogy ezt az oldalsó gáz vezetést, amely a készülék szerkezetében bizonyos kényelmetlenségeket okoz, egyszerűbb módon oldalsó (r) fúvócső által helyettesítjük, (8. ábra fölső része keresztmetszet, alsó része fölülnézet) amely a gázáramot ugyanolyan módon irányítja a fényív mellé, mint a redőnyök, amennyiben a gáz a most már redőnyszerű nyílásokkal nem biró (s) boltozott vagy tetőszerű födél alatt ferdén fölemelkedve előre halad. Eközben a fényív a csatorna közepén nyugodtan ég, amennyiben azt a gazáram a falaktól távoltartja. Végül azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy a fényívet körülvevő gázmennyiség egyáltalában nem igényel határolást valamely fölötte fekvő szilárd tető útján, hanem hogy a 9. ábrában föltüntetett fúvókészülék révén teljesen szabad, vagyis szilárd testek által nem határolt égő hosszú, állandó fényívet állíthatunk elő. Ez a fúvókészülés lényegében két egymáshoz párhuzamosan fekvő (a, b) csőből áll (9. ábra), amelyek a csövek tengelyéhez szögben elrendezett nyílásokkal vannak ellátva, amelyekből a gázok, mint a 9. és 10. ábrán látható, kilépnek. Az így előállított fényív csaknem minden aureóla nélkül ég és ennélfogva az egyszer képződött reakciótermékeknek csak-