50790. lajstromszámú szabadalom • Gyorsfűtő berendezés lakóhelyiségek számára
egy ezen fölül, egyedül erre a célra szolgáló nyíláson át tolható be. Ennél a kivitelnél az a lényeges változtatás, hogy egy szerkezetet alkalmazunk, mely a vasból való (a) fűtőszekrény égési tere és az anyag- vagy cserépkályha égési tere közötti huzatot szabályozza, anélkül, hogy ezáltal akadályozva lennénk a rostély betolásában. Ez a szabályozás ismeretes tolókák vagy csapóajtók segélyével történhetik. A szabályozó készüléknek egy célszerű kivitelét a 7. ábra tünteti föl. A (c) tolórostély hátsó végén egy fölfelé' álló <w) lemezfal van helytállóan vagy lehajthatólag elrendezve, mely alacsonyabb mint amilyen magas a fütőszekrény belső ürege úgy, hogy bizonyos tekintetben egy lánghidat alkot. Azonkívül a fűtőszekrény végéhez közel annak födelére egy lefelé nyúló (s) lemez van ingaszerűen fölfüggesztve, mely a (w) lemezzel együtt a rostély kellő mértékben való hátratolásánál a huzatot teljesen elzárhatja. Hogy ez be ne következhessék, mikor égő/ vagy izzó parázs van a fűtőszekrényben, azért az (s) lemez fölső részén egy biztosító (o) nyílást hagyunk. Azon fűtőszekrényeknél, melyeket használat után nem távolítunk el, hanem betolunk a kályha belsejébe, akadályul szolgálna a szekrény elülső végén megerősített támasztó láb, hacsak azt nem rendeznénk el oly módon, hogy föl lehessen hajtani s a fűtőszekrénnyel együtt be lehessen tolni. Az ilyen lábat azonban célszerűen lehet helyettesíteni egy (r) támasztó kerettel, mely maradandóan a kályhára van erősítve, (9. ábra) keresztmetszetben, 10. ábra perspektivikus nézetben tünteti föl és pedig ÍI betoló nyílás körül, míg (rl) tartója a fűtendő térbe nyúlik ki. Természetesen a keretnek, valamint a rajta lévő tartónak alakja a legkülönbözőbb lehet. A találmány tárgyát képező készülék nemcsak a közönséges kályhákkal kombinálható, hanem az egyes országokban általánosan elterjedt kemencetüzelésnél is gazdaságosan alkalmazható, mint azt pl. egy •esetben a 8. ábra föltünteti. Ebben az esetben a befűtéshez használt (a) fűtőszekrényt egy (x) üreges toldattal látjuk el, melynek fölső nyílása a kéménybe szolgál és belsejében a füstvezető csatorna van elhelyezve egy kigyózó " (t) cső alakjában. A toldatnak a lakóhelyiségbe néző előrészét egy konkáv (u) lemezfal zárja el, mely egyrészt a mögötte vonuló füstgázaktól fölvett meleget kisugározza, másrészt pedig az (a) fűtőszekrény által kisugárzott meleget visszaveri. Hogy a vonuló füstgázak melegét lehetőleg visszatartsuk és kihasználjuk, azért az (x) toldat belső üregét egy samottból vagy más megfelelő anyagból előállított bordázott (y) testtel töltjük ki, melybe beágyazzuk a füstgázak vezetésére szolgáló (t) csövet. A cső beágyazása helyett magában a (y) testben hagyhatunk füstvezető csatornákat. Ha a gyorsfűtő berendezést többé már nem használjuk, akkor azt, aszerint hogy milyen fajta kemencéről van szó, a kemence elé vagy oldalt kihúzzuk, mely célból az (a) fűtőszekrényre (q) támaszgörgőket alkalmazunk. Mivel az (a) fűtőszekrénynek a 7. ábrában föltüntetett belső szerkezetét lényegtelen módosításokkal itt is alkalmazhatjuk, a rostélyt a tüzelő anyaggal együtt, miközben a gyorsfűtő berendezést egyidejűleg eltávolítottuk, betolhatjuk a kemence aljára. Aszerint, hogy a fűtőszekrényt élűiről vagy oldalról toljuk be a kemence üregébe, a tüzelő ajtók és szabályozó falak is a készülék hossz-, illetve kereszttengelyével feküsznek párhuzamosan. Míg a füstcsatornákat magában foglaló (x) toldat egészen a kemence üregében foglal helyet, addig az (a) fűtőszekrénj' helyzetét illetőleg előnyösebb, ha a minél inkább kinyúlik a kemence homloklapja elé. A gyorsfűtő berendezést következőképen használhatjuk: 1. Az (a) fűtőszekrényt a kályha tüzelő nyílása elé helyezve meggyújtjuk abban a tüzelő anyagot, a (b) ajtót bezárjuk s a huzatot úgy szabályozzuk, hogy a meleg csak lassú áramlással vonuljon a kályhába, legnagyobb része pedig a fűtőkészülék falain át a fűtendő lakóhelyiségbe sugározzék ki. A befűtés megtörténte után a
